Karácsony előtti

...látogatásra megyek. Nem kockáztatok a tömegközlekedés menetrend változásaival. Kedden Szenteste, de már hétfőn nem dolgoznak.
Két hét óta kb minden napon valamivel készülök. Pár túlzásba vitt tervemet lefaragva tehát ezekkel málházom föl magamat: 

• paplanhuzat, gumislepedő, kispárnahuzatok
• 2 kapucnis felső, 2 nadrág (edzős-ez nem kellett, pizsama, jégernek való)
• kesztyű, 3pár vastag zokni
• viaszosv terítő, kancsó, keverőkanál, pohár, 70 teafilter, 10 maggi levespor (nem kellett), cukor, citromsav
• nagykonzervek (májkrémek, pacalok, rakottkáp, parad-húsgomb,lencse és babfőz-kolb, löncshús...)
• gazdagsajtos sós süti (kb 2kg)
• édességek: kávés madártej (2 l-ből másoknak is), keksztekercs, meggyes-mákos bögrés kevert, szaloncukrok (+ ágak is, Adél hozott)
• 10 "alap" szendvics
• tejfölös töltött káp. (3 adag)
• sült hal (kiadósan fölfalhatná egyedül)
• 2X 1,5 l üdítő
• tabletmappa

Látogatás és gondolataim:

Nagyon rossz hangulatban találtam...

Nem várt a megállóban..., szürke, szeles, arcbavágó eső fogadott...

Ötször is letettem a csomagokat, megerőltetett szívem űzötten dobogott...

A földszinti aulában közömbös, kifejezéstelen és szomorú arcok, nyomorult testekben... Tömeg...

Nővért hívtam a lifthez, lejött értem a harmadikról...

Labkát kedélyes kurjantással szólította. A szobában láb és ürülékszag...

A fiam egész idő alatt hallgatott vagy azt kérdezgette, h miért szóltam az életébe... Feküdt vagy bambán nézett ki a fejéből... Bennem meg az zakatolt, hogy MIÉRT KELL ENNEK ÍGY LENNIE?!?!?, amikor mindnyájan a "régi" családi élet hangulatára sóvárgunk. Van annak, már tizenéve, lassan húsz, hogy szép volt...

Vízbe tettem a fenyőágakat, szaloncukor-fűzért a Tomis-flakon nyakába. Az ablakba raktam.

Leterítettem az asztalt a drapp, aprómintás viaszossal, az új tálcát rá. Banderasszal gyümölcsteát csináltunk csap-melegvízzel, szerintem jó lett.

Új szobatárssal bemutatkoztunk -négyen lettek- , végig vizslatott az ágyából.

Meggyes-mákos sütivel megkínáltam őket, szaloncukrott adtam, kellemes karácsonyt kívántam.

Banderas vallomását -"olyan, mintha anyukám lenne"- elhárítottam, hisz picit ismerjük egymást; Zsolti pusziját sem fogadtam - Isten őrizzen a szoros köteléktől. Lehet, hogy istentelenség ez tőlem, nem tudom - gyarló vagyok talán. Szeretnék krisztusi lenni, de csak tőlem telhetően.

• Egy párnán nem volt huzat, tele hajszállal, kosszal. Az újakat fölhúztam, legközelebbi alsókat RÁVARROM, hogy ne vehessék el!
• Gyapjú derékaljat is veszek, hogy a lepedőn se legyen harc - remélem megértik, hogy NEM MOSHATÓ!!! Plusz bízom benne, hogy nem érzi majd a hullákat... Sőt, lesz ambíciója kirázni a porokat, hámlott bőröket...
• A hűtőbe szánt cuccokat vissza kellett hozni, javításon van a gép. Saját ruha visszosztásról megtettem a reklamációt - kb rohadékra szidtak...
• Száraz kaja-kincsek mentek az ágyneműtartóba. Remélem a szabadnapjain kiegyensúlyozza a lelkét is...
• tablet-tokot visszautasította, de ott hagytam.
• 2 kapucnist (egyikbe nem varrtam a nevét, pótolni kell😱) és 2 nadrágot fogadott el. A bolyhos, vastagot a műszálasság miatt hevesen fikázta - pedig az "igazi" focisták is kb ilyenben edzenek télen, NW-ban ki is próbálom. (Ha össze tudom kaparni hozzá magamat...)
• csillogó díszeket haza hoztam - olyan nagyon disszonáns lett volna az ágakon😢
• az összes levesport is haza hoztam... ("nem kell instant szar")

Melléfogtam, hogy csak széldzsekiben mentem -de nem akartam a tonnás szatyrok mellett még én is izzadtan hömpölyögni.

A városba visszaérve vettem lucfenyőágas csokrot 300ft-ért. 

A szürke, lehangoló, éles-szeles-esős időben átfagytam a kis időben, amint jöttem-mentem.

A helyi buszon ezer érzés nyomasztott...: 

-E kormányzás elvette a reményt is. Hogyan is találhatna vissza az emberi méltósággal körbevett rehabilitációs-életmódra, ha az nem is létezik itt?!

-Még nyomorultabb sorsok tömkelege szaporodik az önkényuralomban itt a "szabadban"..., de ez őt nem vígasztalja..., pedig örülhetne nagyon a jelenleg lehetséges legjobbnak. És örülhetnék én is... Próbálom is, újra meg újra az eszemmel tudomásul venni...

-Valóban hamis törekvés A Boldogság. A pillanatok JÓ megélését kell megragadnunk! Kár, hogy ezt csak sok évtized után értettem meg. Talán van valami módszere, hogy ezt meg is értessem... Hogyan lehetne átadni úgy, hogy a csontjáig beépüljön?!

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Májusi éjszaka

Szabó Lőrinc : Májusi éjszaka

Késő volt, mentem haza, lelkem 

az elmúlt nappal küszködött, 

mentem, mogorván, kimerülve, 

a kertek és villák között, 

nem is én mentem, csak a lábam 

vitt a fekete fák alatt, 

két lábam, két hű állatom, mely 

magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben 

valami hullám megcsapott: 

illatok szálltak láthatatlan, 

sűrű és nehéz illatok, 

a lélegző, édes sötétben 

szinte párolgott a világ 

és tengerként áradt felém az 

orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből 

tengerként áradtak felém, 

nagy, puha szárnyuk alig lebbent 

és letelepedtek körém, 

a meglepetés örömével 

lengették tele utamat 

s minden gondot kifújt fejemből 

ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat 

külön megszólalt és mesélt, 

ittam a virágok beszédét, 

a test nélkül szerelmes éjt; 

a rácson kísértetfehéren 

áthajolt hozzám egy bokor 

s úgy töltött csordultig a lelke, 

mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva 

indultam nagylassan tovább, 

s új tenger dőlt a szomszéd kertből 

új bokor az új rácson át, 

s az illattól már illatos lett 

tüdőm és szívem és agyam, 

egész testem elnehezült 

s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már. 

- A gondom ma se kevesebb. 

De azóta egy kicsit újra 

megszerettem az életet, 

s munka és baj közt mindig várom, 

hogy jön, hogy majd csak újra jön 

valami fáradt pillanatból 

valami váratlan öröm.

Nagypéntek

Jim Caviezel 

WEÖRES SÁNDOR: MÁRIA SIRALMA
Nem tudtam a búról,
most a bú megölel,
halványsággal belehel.
Jaj nekem, én fiam,
égi virágszál,
igen elváltoztál,
messzire távoztál.
Iszonyú vasszegek
törik a csontodat,
facsarják izmodat,
jaj én fiam, én fiam,
feketülő vérrel
csombókos a hajad.
Az éjjel álmomban
egész kicsi voltál,
fürdettelek téged
egy nagy tekenőben.
Abban a nagy tekenőben
tükrözött az égbolt,
jaj én fiam, én fiam,
két szemed is kék volt.
Gonoszok lándzsája
szúrja át a melled,
gyere vissza, jaj én fiam,
maradj anyád mellett.
Álmomban csókoltam
apró dundi lábad,
mosolygott a csöpp szád,
jaj én fiam, én fiam,
hadd menjek utánad.
Véred bő hullása
szemeim sírása,
szép arcodnak hervadása
szívem szakadása.
Gőgicsélve heverésztél
két karomba dőlve,
hullt, csak hullt a zápor könnyem
a nagy tekenőbe.
Torkom csuklik,
hörög a mellem,
jaj nekem, megfulladok,
fogjatok föl engem.
Szíved fárad,
karod is kiszárad,
éjféltájban sötét hollók
tépázzák a vállad.
Jaj nekem, én fiam,
jaj én fiam.

...................................

Elmondja: Takács Kati

............................................

Tehetetlenül nézni a vergődését... 😭

... miért szenved az ártatlan?!...

A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik

Nagyon sok fölösleges kiló van rajtam.

Rengeteg megtépázott év mögöttem.

Kétségbeesett útkeresések.

Gyász.

Bánat.

Aztán újra...

Alattomos betegség a családban, rossz választások, balszerencse(?), irigyek, elhagyatottság, csalódás, talajvesztés, fáradozás, elfáradás.

De már a Remény is mutatkozik!
Van, amikor nincs JÓ megoldás. A legjobbat kell kihozni abból, AMI VAN. Hordozva a keresztünket.

"Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik,

hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket." 

(Róm 8,28)

Lehetőség nyílt a változásra. 

Hosszú évekre visszatekintve látom, sötét hajsza volt...

Körvonalazódik a jövő.