2020. május 24., vasárnap

Lefagyott napok

(Nem jönnek automatikusan a beállított betűk.)

Kilenc nap óta csak pillanatnyi örömök vannak - esetleg. Azért nem kezdek összefüggő hosszan írni. 
Nincs eleje, se vége a napjaimnak. Van, hogy alig tudok elaludni, van, hogy az éjszaka közepén fölébredek. A hajnali ébredést díjazom, mert egy kis ideig él bennem a remény, hogy MA csinálok pár értelmeset... Aztán 10 órára elálmosodom..., 11-kor már nem tudok ébren maradni. 13-14 órakor ébredek. 1-1,5 óra, mire észhez térek. Éjfélkor megyek vízszintesbe. Hétköznap 4X voltunk gyalogolni reggelente.
Rengeteget böngészek az interneten. Nagyon lehúz, hogy aljas világ lett az országunkban. Sokszor érzem lórúgásként, hogy minden hiábavaló volt. Minden. A jövőbe sem tudok bizalommal nézni.

Eddig dédelgettem a gondolatot, hogy Sapival egyre könnyebb lesz lelépniük innen. Adél a jó végzettségével szépen élhetne Németországban. Ott még nincsenek világégéses körülmények... 
Ma mondták el ketten -a lányom és az unokám-, hogy dec.-jan.-ban új családtagunk érkezik. Kistestvér. Az én második unokám.
Pár éve bunkósbottal vertem a fejembe, hogy egy kis kései unokám van és ennyi... Most nem megy könnyen a fordulatot megtenni... 

Vegyes érzések, gondolatok kavarognak bennem.
Tavaly (v tavalyelőtt?) még komoly válási fontolgatásokban gyötrődött Adél.
Labilis társ. Langyos munkavállaló. Bizonytalan családfenntartó. Társas kapcsolatokra képtelen. Mindketten túl vannak a negyvenen... A lányom "húzza maga után, mint a döglött lovat". 
Sapinak lesz tesója. (De mint tudjuk, az még nem eleve biztos támpont.)
Anyagilag bírják-e vagy jobbágysors vár rá...?
Mi mamák már nem tudunk érdemben besegíteni.
"Nem veled akarom fölnevelni!" - mondta a lányom egy 3-4 évvel ezelőtti megbeszélésünkön Sapival kapcsolatban. Annyira erősen akarta is, hogy alig jutott hozzám az unokám. A picikori (bölcsődés) 1,5 év csodálatosan telt, gyönyörűen..., de utána elszakadtunk. Érintőlegesek lettek a találkozásaink és a vágyott, közös "óvodás évek"-álmaim szertefoszlottak.
Az értékek, amit adhattam volna neki is..., azok másokba épültek be az életpályám során. A jövőbe, a fél, a két, a négy év utáni időbe nem sikerül beleképzelni a saját részemet. Nem is kezdem "felindítani" magamban. Még egy ekkora pofáraesés nem hiányzik. 
Az ő dolguk.
Pedig sokkal-sokkal többet reméltem valaha.














2020. május 15., péntek

Rohan az idő

Sikerül-e beállítanom/rögzítenem, hogy a VERDANA- betűtípus rögzüljön? Minden egyes alkalommal ezzel kell kezdenem a bejegyzést... 
.....................

2020. május 11., hétfő

Muskátlik

Nagyon hosszas rákészüléssel, nyűglődéssel végre rendeztem az erkélyládás muskátlikat. A rengeteg szaporításomat senkinek sem tudtam odaadni és szívem sem volt kihajigálni őket... Tegnap felszívtam magamat és rendbetettem őket. Nyögvenyelősen és elég nagy szutykolással munkálkodtam. Árnyékolást is kell készítenem, mert egy része csak az erkélyasztalon tárolható, ahol nem éri a szél, levegő - a kánikulában lehet, hogy pusztulásra szenvednek... Ráadásul -nem a meglévő magvakból nevelten- kis fehérvirágú növényeket is vettem a gyönyörködtetőbb látvány végett.
A muskátlik 3 generációsok és piros, ciklámen, porcelán-rózsaszinűek.
.....................
Világjáró húgoméknak nagy bonyodalmat és fáradságot okozott a Labka-zsebpénz havi rendszerességének beállítása, nem is sikerült nekik... A havi 10ezer forint.
Drága Fiam...! 💖💗💓💔💝💟🌈🌈🌹🐱🍎🍹🏆🎶🎦💕  
Imádkozom érted a Gondviselő Jóistenhez.
...........................

10,1 or greater is required

You have no flash plugin installed

Download latest version from here
2020. május 12. – Kedd
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a

Elmélkedés:

Búcsúbeszédének abban a részében, amit a mai napon olvasunk az evangéliumban, Jézus a békességről beszél, mint olyan ajándékról, amely távozása után is eltölti tanítványait. Előre látja, hogy tanítványai számára milyen fájdalmas lesz az ő távozása. Sokan talán azt gondolják, hogy a békesség az egy nyugalmi állapot, amikor nem zavar, nem háborgat bennünket semmi, akkor van békesség a szívünkben, amikor félrevonulunk a világtól, az emberektől. Ez is a békességnek egy szintje, de Jézus ennél sokkal többet kínál. Az általa adott békesség az Istennel való kapcsolat.
Amikor rátalálunk Istenre, akkor megszűnik szívünk nyugtalansága. Amikor meghalljuk az ő hozzánk szóló szavát, akkor megszűnik szívünk nyugtalan keresése, mert rátaláltunk az igazság szavára. Amikor Isten szeretete megérint minket, akkor elmúlik az egyedüllét és a magányosság nyugtalansága. Amikor Isten közli velünk szándékát és küldetést ad nekünk, akkor megszűnik az a nyugtalanság, amelyet a céltalan élet veszélye kelt bennünk. Amikor Isten felragyogtatja számunkra a mennyet, mint végső célt, akkor eltűnik elménkből az a nyugtalanító gondolat, hogy életünk teljesen megsemmisül a halállal.
Íme, emberi nyugtalanságunk helyébe ezt a békességet, ezt a lelki megnyugvást adja nekünk Isten.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk!

ÁMEN
......................................

2020. május 2., szombat

Anyáknapja

Tegnap reggel kezdődött nálam: gyomorgörcs, hasmenés, hidegrázás, bugyolka, Apranax, hideg kezemre bőrkesztyű, nyakamra-torkomra sok rétegű, vékony sál, ágynyugalom. Ma folytatódik, de a tegnapelőtt begyúrt linzertésztát most már ki kell sütni, meg kell töltögetni, jönnek a köszöntőim.😎

Tegnap beszéltem Táncosévivel: meglepően kinyílt, nem jutottam szóhoz, annyira mondta.😄 Jó volt, kért, hogy "beszéljünk" máskor is! Kis erőt adott ahhoz, hogy figyeljünk magunkra. Őt körbehemzsegi a pénzkérő család... Vonalat húzott. Igen. Az az ő életük. Csak én is sokszor csapdába esem és a vergődést magamnak okozom...

A kenyérsütést közben kissé eltoltam, nem programoztam az alsó-felső sütésre. Terveztem, hogy adok kóstolót, de a kissé sültebb, kemény héja miatt ez elmarad.

Lányom és unokám közösen mondtak köszöntőt, csokikat és aranyos, barkácsolt tulipánokat, kakaóscsigát hoztak. Szélvédett helyre mentünk, de így is hideg lett a keze Sapinak, úgyhogy hamar elköszöntek.

Labka üzenetben köszöntött - ugyanazzal a verssel, amit Adélék mondtak. Teljesen pontosan írta..., de délután már az "apai örökséggel" jött, meg az agykontrollos fikázással, meg a garzonos agymenéssel...


2020. május 1., péntek

Ingyen arcmaszkok

Drága is lett a krumpli, meg aktuálisabb is az arcmaszk osztogatása.

Szülőfalumban az önkormányzattól függetlenül -az általánost is bukdácsolva elvégző- kormánypárti újgazda(g)nál lehetett a járványhelyzeti hiánycikkekhez jutni INGYEN. Térdre is rogynak előtte sokan. "Az a lényeg, hogy van, aki segít az embereken!" ... 
Hogy közben sz@r az iskola, sz@r az egészségügy, sz@r a szociális háló (így önhibáján kívül is munkanélkülivé válva magukra maradnak az emberek...) - nnna, az nem számít...
Nem csak a szájukat-orrukat, de a szemüket is bekötik a népségnek. Azzal az 1-2-3 maszkkal. 

Uram,Istenem!
Kérlek, adj nekem befogott szájat,
hogy ne sodorjam magamat lebénító helyzetekbe!
Képtelen vagyok így az állapotbeli kötelességeimet tenni.
Elkeserít a sötétség, amivel beburkolnak embereket.
Vagy vedd el tőlem, ha rossz a szemüveg, amin nézek!
Gondviselő Ég!
Add nekem a könnyű halál kegyelmét, amikor eljön az ideje!
***
**********
Tegnap voltak a klímatakarítók.
Annyira jó illatot hagytak, hogy egész motivált lettem az ablaktisztításra.
Ma esik az eső - de nem bent a lakásban.😕