Julianna, Zsuzsanna

 

Az 1998-as tavasz e két női névnap körül mindig felelevenedik... OPNI, OITI... Már 23 éve... És az árnyékában élünk azóta...😭

Ma szerda van. Az elmúlt napokban csendesen csordogált az életem. Kis bosszúságokkal, kis örömökkel, kis ijedelmekkel, hálatelt szívvel.

• északi-sarki széllel, hidegben átfáztam, pirossapka-kéksállal megúsztam
• a drasztikus frontátvonulások miatt napközbeni alvásokra kényszerültem
• Hamvazószerdával igazán kezdhetném KOMOLYAN a böjtölést!!!
• jó volt pár messengeres beszélgetés
• Egy napom ráment a sütik készítésére. Makulátlan konyhában kezdtem és gályarabos fáradtsággal hagytam magam mögött a sok mosatlant...
• Labka csomagját sikeres buszozással átadtam a futárnak. (A datolyák kimaradtak sajnos.)
• Még ma elkezdem azt az újfent, nemtomhogyálltelő rumlit rendbe tenni.
• PORTÖRLÉSt újra nedves tisztítással végzem!!! A kínai tollseprő régi helyre visszafokozása! 

Ma péntek van.

• tegnap bringával: posta, papírbolt, húsáruház, Penny (gyógyszertár Aspirinért... kimaradt) Mindenütt kis történetek, de kézzel szívesebben írnám, ha leírnám. Szép, napos, tavaszias idő volt.
• ma hideg lett nekem nagyon. Gyaloglás után kaja, ejtőzés és munkatologatás startolása...
• ha én jönnék magamhoz látogatóba...! Igen lehangoló véleményt tudnék gondolni a belépés után azonnal...

Édes Istenem!

Kérlek adj kellő motivációt, akaratot,

szorgos mozgékonyságot 

a környezetemben teendő, fenntartó

REND

alkotásához, gyakorlásához!

Téged szeretnélek szolgálni,

hozzád hálás lenni mindenért!!!

Tetteimben kinyilvánítani a viszontszeretetet!

Disznó, aljas, gyenge vagyok az érdemi mozdulásokban...

Ez nem mehet így tovább!

És íme megkezdődött a déli pihenőre ácsingózásom...

Kávét nem ihatok már többet...

Bízom benned!

💗

Asszem itt befejezem...

Sűrű minden, ami történik.

Jó is, de leginkább fejbeverős.

Csakis a Teremtő tud velem lenni mindig. Nélküle összeomlanék.

Véletlenül elém toppantak esküvői-lakodalmi videók...

Boldog percek, órák, életesemények. Volt tanítványaim. Akiket az első "társadalmi" lépésekre tanítottam. Hááát, ott is elcsúszhat egy sors... Ha nem értő kezekre van bízva... Nagyon érzem, hogy jókat adtam nekik - leszámítva a tévedéseimet..., de az benne van a pakliban. Szépek lettek, értékesek. A csontjaikban talán ott vagyok. Esketés közben, meghívott vendégként táncolva, a hivatásomat követve, az odafigyeléseikben...

Aztán videócseteltem a fiammal... Ingerszegényen, tudatmódosítva, vacsoráztatásra várva, ödémás szemekkel, egyhangúan váltottuk a szavakat a semmiről. Minden alkalommal olyan ez nekem, mintha lenyakaznának. Az én sokoldalú gyermekem szürkén él, mint egy láncrakötött kiskutya. Ez tragédia.😭😭😭😭😭😭😭😭

A remény azért pislákol bennem, hogy lesz jobb, lesz kárpótlás, lesz jóvátétel. Csak az értelmemmel nem találok még elképzelést sem ehhez.

Lefagyott napok

(Nem jönnek automatikusan a beállított betűk.)

Kilenc nap óta csak pillanatnyi örömök vannak - esetleg. Azért nem kezdek összefüggő hosszan írni. 
Nincs eleje, se vége a napjaimnak. Van, hogy alig tudok elaludni, van, hogy az éjszaka közepén fölébredek. A hajnali ébredést díjazom, mert egy kis ideig él bennem a remény, hogy MA csinálok pár értelmeset... Aztán 10 órára elálmosodom..., 11-kor már nem tudok ébren maradni. 13-14 órakor ébredek. 1-1,5 óra, mire észhez térek. Éjfélkor megyek vízszintesbe. Hétköznap 4X voltunk gyalogolni reggelente.
Rengeteget böngészek az interneten. Nagyon lehúz, hogy aljas világ lett az országunkban. Sokszor érzem lórúgásként, hogy minden hiábavaló volt. Minden. A jövőbe sem tudok bizalommal nézni.

Eddig dédelgettem a gondolatot, hogy Sapival egyre könnyebb lesz lelépniük innen. Adél a jó végzettségével szépen élhetne Németországban. Ott még nincsenek világégéses körülmények... 
Ma mondták el ketten -a lányom és az unokám-, hogy dec.-jan.-ban új családtagunk érkezik. Kistestvér. Az én második unokám.
Pár éve bunkósbottal vertem a fejembe, hogy egy kis kései unokám van és ennyi... Most nem megy könnyen a fordulatot megtenni... 

Vegyes érzések, gondolatok kavarognak bennem.
Tavaly (v tavalyelőtt?) még komoly válási fontolgatásokban gyötrődött Adél.
Labilis társ. Langyos munkavállaló. Bizonytalan családfenntartó. Társas kapcsolatokra képtelen. Mindketten túl vannak a negyvenen... A lányom "húzza maga után, mint a döglött lovat". 
Sapinak lesz tesója. (De mint tudjuk, az még nem eleve biztos támpont.)
Anyagilag bírják-e vagy jobbágysors vár rá...?
Mi mamák már nem tudunk érdemben besegíteni.
"Nem veled akarom fölnevelni!" - mondta a lányom egy 3-4 évvel ezelőtti megbeszélésünkön Sapival kapcsolatban. Annyira erősen akarta is, hogy alig jutott hozzám az unokám. A picikori (bölcsődés) 1,5 év csodálatosan telt, gyönyörűen..., de utána elszakadtunk. Érintőlegesek lettek a találkozásaink és a vágyott, közös "óvodás évek"-álmaim szertefoszlottak.
Az értékek, amit adhattam volna neki is..., azok másokba épültek be az életpályám során. A jövőbe, a fél, a két, a négy év utáni időbe nem sikerül beleképzelni a saját részemet. Nem is kezdem "felindítani" magamban. Még egy ekkora pofáraesés nem hiányzik. 
Az ő dolguk.
Pedig sokkal-sokkal többet reméltem valaha.

Meg ennyi...

Semmi, de SEMMI hasznosat, szépítőt nem tettem a "felújított" lakásban dec. eleje óta. Ez két hónap...

Egyes egyedül a barátnőmmel van 3-4 naponta messengeres jó beszélgetésem.

Az Unokámmal 2-3 hetente vagyok 1-1 napot. Adélnak nem férek a napirendjébe 15-20 perc telefonra naponta. Majd, ha beteg lesz Sapi... Akkor összetartozunk...

Nekem nem üdvös találkozni, beszélgetni korombeli nőkkel...😐
Telis-telerakhatom a naptáramat velük, meg is hallgatom őket, beszélek én is, de üresség... Még ha sorstársak is. Mindenki sorstárs. Abba csúnyul bele öregségére az ember, hogy annyi sz@rság van...

A boltokat is hiába járom. Persze ezer mindent kell fölkutatni, majd egyszercsak megvenni. Majd. Tegnap bereszkettem az egyikben, ki kellett jönnöm. "Kimozdulás" miatt elmentem a további betervezett üzletbe is. Vártam a buszokat, néztem az utasokat, az utcákat. Levegőn voltam. Alig vártam, hogy haza érjek.

• agyalok. sokat agyalok
• eszek. sokat eszek
• beszélgettem, de nem dobott föl (Újbalatoniné, Húgom, Szomszéd, Györgyike, holnap Rózsa)
• Istennek legyen hála! (lelkiségi katekézis)(nélküle borzalom lenne!!!)
• figyelem a választási híreket (bepótolom az évek alatt elzárt információhoz jutást)
• Húgomék más világban (síelés, tetoválás, sátán-koncert, buli)
• FB (kóros 😒😓😕😭😱😴)
• Kis testápolás
• torna-sorozatba bepillantás (mikor keeeezdeeeem?!?!?!?!!!!!!!!!!!!!)
• varrás még mindig nuku
• asztalvásár szervezés: 0

Pici jók:

• aszkorbin-sav Labkának is
• pár FB üzenetváltás
• mindig határozottan érzem, hogy: de holnap tényleg!!!

Lehet, hogy egy kis sütkérezés ÚJ tűzhellyel jót tenne.

A családi kudarc mindent visz...................😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭

Megtehetném és kell is!!! itthoni, átitatott nap:

EZ KELL!!!