Városi Advent

Kicsit röviden, de kellemesen sűrítve töltöttük hármasban a negyedik szombat délutánját. Közben sokszor gondoltam arra, hogy mennyire jó lenne, ha gyakrabban rám bíznák az unokámat... Több élményünk, csendes és gyümölcsözőbb szöszmötölésünk lehetne... ("felügyelet" nélkül) Habár mostmár annyira nem lett vagy elkopott a hagyomány, hogy talán nem is tudnék helytállni... Jó így hármasban is nagyon.

Délutáni alvás után érkeztek. 
Fenyőágakat hoztak, még bonbont, csokikat, ajándéktáskákat.
Almalével, sós sütivel kínáltam őket.

Adéllal nem tudtunk elmélyültebb témába fogni, Sapi körül forgott a találkozó.
A legó került elő, aztán kis kézművesség. A "Vityilló" mese fölrémlett az unokámnak a baba-korából és egyre érdeklődőbben hallgatta. Ez motiválta az előkészített szemléltetőkép barkácsolásához. Nehezen ment az ollóval nyírás, nagyjázva lett a színezés, a ragasztás örömmel. Hajtotta a gyors eredményre jutás. Hol van a türelem, a várakozás, a kitartás...? Vajon mi lesz 8 hónap múlva? Iskola vagy még egy év ovi?...

Autót a parkolóban hagyva busszal mentünk az ünnepi központba. Nem jutottunk be a székesegyházba - zárva volt a szokott ajtó, s már idő nem jutott a keresgélésre. Felrémlett a máskor is templomba vivő igyekezetem - Adél úgy alakította, hogy bajlódás legyen és késsünk. 😭😭😭 Ez nagyon elszomorít engem. Utólag fotón láttam, hogy szabadtéren valahol nagy betlehem is van állítva..., de nem jártuk körbe...
A templom fényfestése 10 percen belül kezdődött - nagyobb látványt vártam... A korcsolyapálya korlátánál foglaltunk helyet, így mindkét eseményt szemmel tarthattuk.
Előtte azonban a "bolond-kocsit" meglátva kérlelt, sóvárgott az unokám - befizettem rá, hogy lenyugodva élvezze a pompás templom-csomagolást. Visszatértünk később és még 2 kört ment - boldog élvezettel ült a lassú körhintán. Repülőn, szarvason és lóháton ült.

Haza indulva megpillantotta a mese-kastélyt, s bár 3. éve Bogyó és Babóca kiállításról próbálta Adél elvenni a kedvét, mi döntöttünk. Aztán nem volt kiállítás, hanem szalmabála nézőtér, xy rajzfilm egy  nagy tv-n, meg 4db szelfi-fülke. Angyalszárnyas fotó készült a kis csibészről. Előtte nézte a népséget. 

Pónilovas körbejárás is volt - jövőre már ez sem biztos, hogy vonzó lesz számára.

Ó, de szeretném többször látni, amint rácsodálkozik a világra!

Az illatokat érezve éhes(!) lett 😮, de nem álltunk neki keresgélni.

Jövőre nem szorgalmazom ezt a programot. Adél igen fáradt lett a végére és én azt éreztem, hogy miattam kényszerítette magát ide... Képeket azonban készségesen készített, aminek nagyön örülök. 
Habár láttam én már turkiban komplett családi albumot... Akkor sokszor elgondolkodtam azon, hogy 2-3 generáción túl már nemigen őrzik meg a fotókat... 

A PILLANATOKAT kell 

óriási hálával megélni és 

a szívünkbe zárni - 

megőrizni, amig élünk!!!

Adventi vásár

Belenéztem -előre pörgetősen- a városi tv adventi vásáros magazin műsorába.
Nem tudom, hogy miért nem néztem eddig az adásait... 
Fülig ért a szám, azon kaptam magam.
A vendégszereplő országosan jól ismert, kedves, idősebb színésznő a munkája után a családi és helyi karácsonyi készülődéséről beszélt magávalragadóan. Csodálatos a város, gyönyörű! Pályája során sokszor volt itt, nagyon szuper visszaemlékezni és jelen lenni is!
A központi kavalkádból több részen szólított meg embereket a riporter, madártávlatból készített kisfilmet mutattak meg, szépséges épületfestést, studióbeszélgetés volt (nekem) különleges helyi témákkal...
Kedvem is kerekedett idetartozni..., "beolvadni"...

Aztán visszatértem a rideg valóságba...
Igaz, hogy meleg és nyugalmas az otthonom, lassan helyére is kerül minden...
De a lórúgás-érzés igen felelevenedett bennem. Ennyire gellert kapni hogyan lehetséges?! Nem hittem volna, hogy velünk megtörténhet... 😭

Már több, mint 17 éve elhagytuk a szülőfalumat a jobb jövő reményében. Ki tudja már, hogyan alakult volna, ha maradunk... (Ha még mindig a házban laknék, az fix, hogy félnék.)
Az elképzelt álom mindenesetre kibicsaklott... Ám lehet, hogy ez a kibicsaklott helyzet nagyságrenddel jobb, mintha maradtunk volna. (Így vígasztalom magamat.)
A csillogó, díszes kivilágítású, illatos, mozgalmas 4 hétben nem tudom a családommal együtt örömben, boldogságban meglátogatni a számunkra rendezett ünnepi mesevilágot. Nem tudunk együtt emelkedett, szívdobogtató élményeket -még szösszeneteket sem- átélni... Egész életemben arra vezettem a gyerekeimet is, hogy ragadják meg a rácsodálkozás pillanatait, hogy értékeljék a visszahozhatatlan pillanatok varázsát - ezekből épül föl az életünk.
Ezernyi lehetőség kínálkozik! És mi külön-külön visszük a napjainkat - a hétköznapi rutinokkal, nagyjából be-bekeseredve.
Akkora akadályok tornyosulnak előttünk, ami lehetetlenné teszi az együvétartozásunk örömeit...

Ezért is nem nézem a városi tv-t, most ráéreztem. Újabb hasadásokat ejtene a szívemen újra meg újra a fölismerés: nem lehetünk részesei az örömnek... 😭 

Biztos van, aki fintorogva-fejcsóválva tudná osztani az észt, hogy de hiszen csak egyszer élünk, nem szabad hagyni, hogy az élet csak elmenjen mellettünk!
De van, amikor minden igyekezet, erő, verejték, lélekszakadás hiábavaló... 

Menetrend

Amíg utaztam a kórházig meg vissza, addig örvendeztem, hogy egy ilyen látogatás jelenleg nekem milyen jól megoldható... Szülőfalum és még kisebb falvak lakóira is gondoltam... Akik a lakhelyükön belül sem tudnak mozdulni..., nem hogy még egy megyei kórházba...

Vittem jókora adag kirántott karfiolt, kevert szilvás-sütit, 3in1 kávét, szénsavas limonádét. Folyamatosan szoktatom L.-val a gondolatot, hogy anyagilag és fizikálisan sem tudom ezt gyakran a jövőben megtenni. Örüljünk annak, ami sikerül. Megállapodtunk. 😏😃

Foglalkoztatott és semmi más értelmeset nem tudtam tenni, mint hogy a rám szabott feladatot kutattam... Már tegnapelőtt óta agyaltam a gyámügyes és a gondnok körüli aggodalmaimról. Hál'Isten, hogy kibírtam és nem hemzsegtem! Végül helyére raktam a rendbontó gondolatokat: 8 körül határoztam el, h sütök - teljes csigatempóban értem a végére. 12:30 körül felhívtam a pásztort, aki rendes volt, bár mondta, h nem nagyon szeretne a helyzetről hallani/tudni. (Megértem.) Amikor azonban az O. védelmével kapcsolatban, meg a "mi részünk"-et igyekeztem lényegre törően vázolni, akkor éber lett és együttműködéséről biztosított.

L.-nak mondtam, hogy ne törtessen O.-hoz, hiszen mindannyiszor rendőrséges véget érhet... A börtöntől pedig -ha rosszra fordul a helyzet- nem menti föl a gondnokolt-státusz sem! ugye azt meg nem akarjuk? "Hát nem." Így aztán más utakra terelődött a "tervezése". (ToJu, Sz.P.) Viszont a rehabon fél évig tartózkodhat... 

Nagyon-nagyon sajnos, hogy 

nem létezik 

FÉLUTAS-rehabilitáció... 

😭😭😭😭😭

Négy nap telt el, h sem Adéllal sem az Unokámmal nem beszéltem...

Amikor én hívom, az többnyire nem alkalmas idő...

Amikor gyerekvigyázás kell, csak akkor kezdeményez kapcsolatot... Üzenet messenger-en...

Pszichózis-osztály 1.hét

• KEDD: kis unokámhoz utazva hajnalban láttam Orsit. Elesetten, megtörten állt egy parkoló melletti járdán... nem tudtam visszamenni hozzá... (Kora délelőtt a város legprofibb játszóterének "tornyában" aludt egy ffi 3 katonai zsákkal... Felébredése, lemászása után leült egy padra, háttal a térnek, s míg ott voltunk, addig fölváltva rángatózott vízszintesen ill. függőlegesen a feje. Beteg. Ezek borzalmak már nekem...)  15 órakor szóltak a klinikáról. Este elmentem Orsihoz. (Tel Telkával - Ksztm.)
• SZERDA: Óriási hőség van régóta. Sokat aludtam napközben. 17-kor mentem látogatásra. 10 perc után eljöttem. Itthon - szokásomon kívül - a postaládát megnéztem. Két levél - rendőrségi... (Tel Barátnőmmel)
• CSÜTÖRTÖK: Unokámat hozta a vejem. Gyámügyessel holnapi találkozó. Játszótéren Rózsa. Ebéd után nem aludt a kis Sapi... Labka folyton hív: nagy szüksége van a szeretetre..., meg éhes. A halat vki etesse! Szóljak Tominak. (Szóltam.) Húgom és férje bejelentkezett holnapra. (Gondolom azért hozták előrébb, hogy az ipari dagasztót elhozzák. Így viszont nem találkozhatnak Adélékkal. Labka már régóta nincs a szívükben/fejükben...) Orsi nem volt otthon (polókért, nadrágokért mentem), viszont a pszich-oszt. vez. orvossal találkoztam - ment haza, arra lakik, pár szót váltottunk, annyira örültem neki!!! Évekkel ezelőtt próbáltam pénzt adni neki, mert emberségesen megbeszéltük az akkori helyzetet (akkor még a rehabon dolgozott), nagyon egyértelműen visszautasította és a továbbiakban is ehhez kellett tartanom magamat!💗   
• PÉNTEK: jaj, nem tudom leírni, olyan sok minden volt vasárnap estig...

Mennyi szép, nyári élménnyel gazdagodó családi és baráti fotókat látok...

És a másik táborból mennyi szomorú, nehéz helyzetet ismerek...

Bevásárló körút

Ma "leutaztam" a havi bérletem árát. ☺

10-15 óráig tartott boltjárással együtt. ☺

• 3200 ft Műv.Ház-vásár: pénztárca, 00papírtartó, fszobai hármas fogas, rózsás tálca, szárítókötél 
• 1300 ft O-téri Turi: paplanhuzat - díszpárnáknak
• 800 ft Gyógyszertár: 250gr aszkorbinsav - C-vitamin 250 napra (L)
• 530 ft Háda: 3db gyerekfelső (piros hosszúujjú, szürke cipz kapucnis - Boston Tigers, szürke cipz kapucnis 7 évesnek) 700 ft/kg
• 1300 ft Sgt-i Turi: nagy kötény, bisztrófüggöny v dohasztal terítő, gy. hosszúujjú piros póló, gy.hosszúujjú fekete pamutgarbó, szürke jégalsó tappancsokkal, fekete pizsalsó nagyobb 
• 4000 ft Húsbolt: 0,8kg sköröm pörinek, 4kg kacsaháj töpörtőnek-zsírnak.

kb 11.130 ft

Sajnos nem jól saccoltam, hogy rakott tészta vár a fagyóban..., így 15 órakor a napi első kajálásomra hagymás tojásrántottát ettem csípős őrölt paprikával, tejföllel, majorannával, teával. 

Amikor szg-tanfolyamra jártam, a háztartási havi kiadásokat táblázatba tudtam írni és sokféle grafikonon, diagramon tudtam megjeleníteni... (Excell nélkül.) Vhol megvan a tanulós spirálfüzetem..., talán még lesz időm azt is átnézni és azzal szórakozni. 😃
Addig is KIPRÓBÁLOM EZT

AllInOneDocs
(Nnna, ez nem megy... 😒)

Koldusok és fesztiválok

Hajléktalan Jézus - szobor

Mellbevágó utazások.

Elég kezdő vagyok a városi közlekedési bérlet használatában. A bringámat is fogom használni, de nagyon jó a helyi járatokkal is elérni a sok km-es távokat.

Nézgelődök. Embereket, épületeket, fákat, virágokat. Gondolkodom. Múltról, jelenről, jövőről. Páratlanul feldobó érzés, hogy nem kell bestokizni az időmet, nincs munkahelyi fölfordulás. Az otthonom is alakulgat.

Fiammal már nem tudom bevállani a fejetlenséget, egyedülállóra rendezkedem be.

Egyszem unokám ovis lett, de boldogan osztom meg majd időmet, életemet, lakásomat a közös együttléteinkre.

Nnna, ezen jóval túli dimenziók ültettek most e naplóhoz. Nem is hiszem, hogy képes leszek kifejezni szavakkal azt a szomorú, tragikus érzést, amik elém tárulnak a helyi útjaim során...

Verőfényes ősz van, a csinnadrattás fesztiválok, tűzjátékok ideje lejárt. A belvárosi tereket, utcákat elárasztó sör-bor-grill-mutatványos-vásáros nagybuliknak vége. Túristák már igen ritkán, egy-egy csoportban v. párban láthatók. Az iskolák körül reggel, délben és késő délután persze rengeteg diák. 

Délelőtt a városlakók tűnnek föl gyalogutakon, tereken, buszokon, boltokban... 

Koldusok, idősek, betegek, drogosok, ittasok, fürtökben a társadalmunk túlélői.

Elborzasztó a kontraszt.