Mellbevágó utazások.
Elég kezdő vagyok a városi közlekedési bérlet használatában. A bringámat is fogom használni, de nagyon jó a helyi járatokkal is elérni a sok km-es távokat.
Nézgelődök. Embereket, épületeket, fákat, virágokat. Gondolkodom. Múltról, jelenről, jövőről. Páratlanul feldobó érzés, hogy nem kell bestokizni az időmet, nincs munkahelyi fölfordulás. Az otthonom is alakulgat.
Fiammal már nem tudom bevállani a fejetlenséget, egyedülállóra rendezkedem be.
Egyszem unokám ovis lett, de boldogan osztom meg majd időmet, életemet, lakásomat a közös együttléteinkre.
Nnna, ezen jóval túli dimenziók ültettek most e naplóhoz. Nem is hiszem, hogy képes leszek kifejezni szavakkal azt a szomorú, tragikus érzést, amik elém tárulnak a helyi útjaim során...
Verőfényes ősz van, a csinnadrattás fesztiválok, tűzjátékok ideje lejárt. A belvárosi tereket, utcákat elárasztó sör-bor-grill-mutatványos-vásáros nagybuliknak vége. Túristák már igen ritkán, egy-egy csoportban v. párban láthatók. Az iskolák körül reggel, délben és késő délután persze rengeteg diák.
Délelőtt a városlakók tűnnek föl gyalogutakon, tereken, buszokon, boltokban...
Koldusok, idősek, betegek, drogosok, ittasok, fürtökben a társadalmunk túlélői.
Elborzasztó a kontraszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése