Amíg utaztam a kórházig meg vissza, addig örvendeztem, hogy egy ilyen látogatás jelenleg nekem milyen jól megoldható... Szülőfalum és még kisebb falvak lakóira is gondoltam... Akik a lakhelyükön belül sem tudnak mozdulni..., nem hogy még egy megyei kórházba...
Vittem jókora adag kirántott karfiolt, kevert szilvás-sütit, 3in1 kávét, szénsavas limonádét. Folyamatosan szoktatom L.-val a gondolatot, hogy anyagilag és fizikálisan sem tudom ezt gyakran a jövőben megtenni. Örüljünk annak, ami sikerül. Megállapodtunk. 😏😃
Foglalkoztatott és semmi más értelmeset nem tudtam tenni, mint hogy a rám szabott feladatot kutattam... Már tegnapelőtt óta agyaltam a gyámügyes és a gondnok körüli aggodalmaimról. Hál'Isten, hogy kibírtam és nem hemzsegtem! Végül helyére raktam a rendbontó gondolatokat: 8 körül határoztam el, h sütök - teljes csigatempóban értem a végére. 12:30 körül felhívtam a pásztort, aki rendes volt, bár mondta, h nem nagyon szeretne a helyzetről hallani/tudni. (Megértem.) Amikor azonban az O. védelmével kapcsolatban, meg a "mi részünk"-et igyekeztem lényegre törően vázolni, akkor éber lett és együttműködéséről biztosított.
L.-nak mondtam, hogy ne törtessen O.-hoz, hiszen mindannyiszor rendőrséges véget érhet... A börtöntől pedig -ha rosszra fordul a helyzet- nem menti föl a gondnokolt-státusz sem! ugye azt meg nem akarjuk? "Hát nem." Így aztán más utakra terelődött a "tervezése". (ToJu, Sz.P.) Viszont a rehabon fél évig tartózkodhat...
Nagyon-nagyon sajnos, hogy
nem létezik
FÉLUTAS-rehabilitáció...
😭😭😭😭😭
Négy nap telt el, h sem Adéllal sem az Unokámmal nem beszéltem...
Amikor én hívom, az többnyire nem alkalmas idő...
Amikor gyerekvigyázás kell, csak akkor kezdeményez kapcsolatot... Üzenet messenger-en...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése