Vége a kánikulának

Biztos lesznek még forró napok, de végre a több, mint 1 hónapos 30 és 34 fokoknak vége.
Esik az eső, üdítő huzatot adnak a nyitott, félig nyitott ablakok.

Az előző bejegyzésbe akartam tömöríteni a Labka-életvonalam jelenlegi állását..., de kb nem maradnak ki az ÉRZÉSEIM a köv. bejegyzésekből sem...
Tegnap voltam nála, sok kaját vittem, azt mondta maaajd eszik. Aztán estig 5X hívott, hogy mi kellene még. Egyszer csak azért, hogy megmondja: szeret. Annyira zavarodott, kiszolgáltatottja a betegségnek. Annyira jó lenne, ha tehetnék érte megoldó valamit, mint gyerekkorában! Tegnap megnyugtató volt, hogy éjszakai ügyeletben Á.doki lesz és J.ápoló is ott van. Jó emberek. Meg Jenő is bekerült.
Ma, a 3.hét vasárnap estéjén halványan derenghetett neki az psz.otthon... "Haza" menne O.-hoz. (Aki nem látogatta 1x sem. Tomiék is ültethettek valamit a fülébe.) Ha az nem lehet, akkor a 35ezres járadékával világgá menne és meghalna valahol. Ezt mondta. Próbáltam ráhangolni nagyon picivel kezdve, hogy meg lehet szokni mást is..., de bedühödött és kikapcsolt. 
Nekem is folyamatosan kell az érveket mantrázni, hogy magamat is erősítsem. Különben megszakad a szívem.😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭