2020. december 5., szombat

ZÁRVA

 Adél a megváltozott munkarendben dolgozik a covid-osztályon. Fölborult a bioritmusa, nem alszik normálisan. A teljes szabadnapjára hívott hozzájuk, de nem vállaltam - ki főzne nekem egy teát is, ha megbetegednék? Féltem ezt a semmirevaló életemet. Vagy inkább a szenvedéstől félek. lehet, hogy megharagudott rám titkon... Habár máskor is csak többnaponta beszélünk...

Sapi jár az oviba.

Labkáék szintjét lezárták, 10 nap karanténban lesznek, mert 4 v. 5 pozitív-tesztes lakótársa lett. Ők az izolációs részlegbe kerültek. Nagyon-nagyon sajnálom őket. A betegeket is, de a kényszer-összezártakat is. A fejem megint belefájdult. Ödémás a szeme. Unalom felsőfokon... Hiába emlékeztetem magamat arra, hogy tehetett volna magáért míg itthon volt... Nem kéne ott lennie! De aztán kell, hogy újra meg újra meggyőzzem magamat, hogy felelevenítsem a halmozódó bajokat - amig itthon volt.

Tegnap úgy éreztem, hogy mellénk állt az Isten. Lehetetlen, hogy véletlenül bukjanak a politika sakktáblájáról. Nem erőszakkal, nem átlátszó cselekkel..., hanem a saját bűneik következményei miatt. 

Hálát adok a világ fordulatáért (Biden), bízom a JÓ tovagyűrűzésében! "Telve a reménnyel" nézek a jövő elé.

Mildinek szóltam, h habár a talpam bőrkeményedései rendeződnek, a hétfői gyaloglás megint elmarad, bálabontásra mennem kell!!! Igaz, h pár hete megállapodtam magamban, hogy Labka majd szerez magának ruhákat-cipőket, mindhiába vittem neki minden figyelmemmel ráfókuszálva... - elvesztek, elkallódtak, fene tudja mivé lettek... Most belém szúrt a fájdalom és nem hagyhatom magára a sz@rrá lett cipői miatt, a pótlólagosan kapott Michelin-pufi-kabáttal, az 1 db kapucnis-kengurú felső holmikkal. Senki más nem figyel rá a családból. Ez hihetetlen, borzasztó. És engem ez rendesen keményít... velük szemben. Milyes fos-ságot hozott ez az élet?!?!?!

2020. november 22., vasárnap

sZ@R LETT ez a blog...

Vagy nagyon nem értek hozzá, vagy átállítottam a beállításokat a tudtomon kívül.

Már nincs ambícióm tanulmányozni, hogy mit hogyan lehet...!!!!!!!!!!!

A web-blog-oldalak/életmód-gyűjteményhez akartam ezt a jó kis ötletbörzét beilleszteni. nem tudom, csak ez új bejegyzésbe tenni.

LAKÁS-ötletek, kreatív motivációk

MINDIG ÚJRA MEG ÚJRA KILÉPTET ÉS 

MINDIG ÚJRA MEG ÚJRA BE KELL LÉPNEM!!!!!!!!!!!!!!!

A meglévő bejegyzésekben nem tudok módosítani, bővíteni és ez a ronda, kicsi betűkészlet jön elő örökké!

Pfff!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


2020. november 19., csütörtök

Nem engedhetem!!!

Nyühögök magamban, magamnak folyamatosan...

NEM MEHET ÍGY TOVÁBB!!!

...........

Adél covid-osztályos dolgozó lett.

NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁ! Azt mondta, hogy ne aggódjak... Állandó mozgásban kell lennie otthon is, a mhelyen is. Átlagos megélhetéssel... Drága Unokám!... Még annyi mindent átadhatnék nektek... Átkozott lett a mi családi életünk. Vagy nagy-próbás...

..................

Ma lemondtam a gyaloglást a bőrkeményedés felsebződése miatt. Meg lehangolt tegnap Mildi lojalitása az országvezetés iránt. Nem tudja mi folyik itt...

Tegnap Erzsébetekkel (+Edittel) beszéltem, üzenetben köszöntöttem őket. Nem tett jókat velem, de remélem nekik igen. Barátnőm a lányával utazik az unokáért autóval - hogy ne menjen egyedül... Mindent napsugarasra vesz. Pulzál körülötte az élet. 

Ma még: 

Penny: Többnyire Labkának a köv. csomagba... Spár: túró joghurttal. Posta: csekkek, pénzváltás -> a talált ft-ból az elveszett fülbevaló helyett rendeltem, holnap v. hétfőn hozza a posta. Hoztam 2X6 flakon= 24 liter forrásvizet. (bringa+busz)

Szalad a lakás. Mindig csak este ígérgetem magamnak, hogy de holnap aztán TÉNYLEG!!! Mosást sem tettem gépbe. A dzseki bélelése is félúton.

Az utóbbi napokban csak ettem, ettem, ettem. Nem mértem semmi mérhetőt.

A kis szimpla drapériával bajlódtam. Matekoztam a ráhajtásokkal és mégsem értem a végére. Milyen tutymorgós sz@r lettem?!?

 Zuhanyzom és ellátom az ápolnivalóimat. Nemtom mit tudok a sebzéssel tenni. Új feladat. még jó, hogy van lanolin.

Várom és örülök, hogy közéletet nézhetek! Nagy reményeket fűzök Joe Biden + nyugat-európaiak + ellenzékhez. Jelenleg minden borzalom nekem. Ilyen még a halvány képzeletemben sem fordult meg, hogy a középkorban találom magamat. 

Uram, Jézus segíts!

.....................




2020. október 21., szerda

Assetudomholkezdjem?!

 Vendég, vendég hátán. Őszi szünet megelőlegezve is, rokonlátogatás ittalvással, halottaknapi koszorúkkal lemaradva, étlapösszeállítás még tervben sem - és az egész lakás szalad. A napokkal ezelőtti visszadobozolásról nem is beszélve... Beszerző körutak ezerrel (ha-ha-ha, mint a reumás csiga), lábam térdig járva.

Leginkább gondtalanul heverésznék. 

2020. október 18., vasárnap

Rugalmasan

Persze én legyek rugalmas, spontán, kedves és szivélyes...

Már beletörődtem, hogy nem tartjuk a meleg, családias, mindennap értekező kapcsolatot, hiszen MÁS-MÁS család vagyunk...😮😧😩 Beindítottam nagy nehezen a varrodámat: a lehető legtöbb dobozt elővettem, s mivel már rééég nincs kategorizálva, a legpraktikusabbnak tartottam, ha mind kiterítve, átláthatóan nyitva van amerre a szem ellát. Innen szedegetem elő a továbbadóst, az átalakítandót, a kidobóst, a mosásravárót stb stb. A legutóbbi vendégségen is becsuktam a kisszobaajtókat és másnap ott folytattam, ahol abbahagytam.

Így is nézett ki, hogy ez nagyszerű, hiszen ittalvásokról főként nem lesz szó sem. Nnna, ma a lesózott káposzták üvegbe rakosgatásán kívül még textil-birkózás is vár rám. Este előtt érkeznek és NEM JÓ,  ha én utazom ki holnap hajnalban... Tehát holnap du a koszorúshoz, édesítőszereshez sem jutok el.

Kurva jó, hogy váratlanul is rángatható vagyok - amikor neki kell. Az én vágyódásaim levoltak sz@rva, fikázva, kezelve. Már a régen betervezett közös tevékenységektől is egész jól elbúcsúztam...- már el is szállt fölöttük az idő. Nem kaptam meg. Nincs más, csak magam. Meg az időnkénti felületes vagy ritkán mély  ezzel-azzal találkozások, beszélgetések. Amelyek nem oszlopos támaszaim.

Igyekszem nem agyvérzést kapni. Sőt, örömmel várni őket. Remélem össze tudom szedni magamat és a lakást addigra.

Ui.: hááát elég banyás hangulatom volt itt...





2020. szeptember 21., hétfő

Asszem itt befejezem...

Sűrű minden, ami történik.

Jó is, de leginkább fejbeverős.

Csakis a Teremtő tud velem lenni mindig. Nélküle összeomlanék.

Véletlenül elém toppantak esküvői-lakodalmi videók...

Boldog percek, órák, életesemények. Volt tanítványaim. Akiket az első "társadalmi" lépésekre tanítottam. Hááát, ott is elcsúszhat egy sors... Ha nem értő kezekre van bízva... Nagyon érzem, hogy jókat adtam nekik - leszámítva a tévedéseimet..., de az benne van a pakliban. Szépek lettek, értékesek. A csontjaikban talán ott vagyok. Esketés közben, meghívott vendégként táncolva, a hivatásomat követve, az odafigyeléseikben...

Aztán videócseteltem a fiammal... Ingerszegényen, tudatmódosítva, vacsoráztatásra várva, ödémás szemekkel, egyhangúan váltottuk a szavakat a semmiről. Minden alkalommal olyan ez nekem, mintha lenyakaznának. Az én sokoldalú gyermekem szürkén él, mint egy láncrakötött kiskutya. Ez tragédia.😭😭😭😭😭😭😭😭

A remény azért pislákol bennem, hogy lesz jobb, lesz kárpótlás, lesz jóvátétel. Csak az értelmemmel nem találok még elképzelést sem ehhez.






2020. szeptember 2., szerda

Változó csillagállás

Azzal kezdődött talán, hogy aug. 14.-én 
vettem egy ÚJ, KÉNYELMI cipőt magamnak.

DEICHMAN Medicus kényelmi 40-es
*****************************
Azután elkezdtek cseperegni az események.
Most nem is tudom leírni, de folyt. köv.
🌷🌳🌹🌳🌷🌳🌹🌳🌷🌳🌹🌳🌷🌳🌹