13,5 éve költöztem ide a gyerekeimmel. Akkor volt gyorsan, praktikusan, kicsit felújítva. Minden tiszta lett, a szükséges cserék megtörténtek.
Berendezkedtünk az előzőhöz képest fele akkora otthonunkba.
Az élet viharait kipihenni, regenerálódni lehetett volna itt. Szeretettel, egymást támogatva, humorral, lábadozva.
Nem így történt, de erről még álnéven sem írnék most.
Egyedül lakom itt most már. 40 év aktív munka után nyugállományban.
A gyerekeim sorsa nem úgy alakult, ahogy a középiskola végéig még joggal szépnek ígérkezett.
A családfőnk korai halála MINDENT fölforgatott. Kezdetben még bíztunk abban, hogy túléljük, de nem sikerült épségben folytatni...
Rendezni kell a soraimat sok-sok vonalon.
Selejtezni, átértékelni, újra tervezni.
Most a miénkhez hasonló, eladó lakásokat is böngészem ötletbörze céljából.
Az egyik legkritikusabb helyiséghez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése