Nagyon-nagyon-nagyon rongy lettem a nap végére...
A bónusz pedig megvolt. A szinte üres utcákon, egy kanyar után, ellentétes irányból éppen egyszerre értünk a zebrához. Ilyen "véletlen" hogyan lehetséges?!?!?!? Mindketten mással voltunk: ő egy nővel, én pedig Labkával loholtam a spáros-szatyros málhákkal a buszhoz.
Átsegített, megsegített, áldott legyen!
Szép volt..., jó volt..., nagyszerű...!
Csak egy kis csepp nosztalgia...
Átnézett rajtam és ez így van rendjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése