Nem tudok imádkozni, sem belemerülni a hitéletbe. A cseppnyi javulás nélküliség hiábavalóvá és kétségessé teszi a rimánkodásaimat...
Pedig: "Minden elmúlik!" (= hiúság..., hiábavalóság)
Idézet találomra a Prédikátor könyvéből (5. fejezet). Jó lenne érteni...:
Rám nem vonatkozhat ez az "...és ha fia született, az végső ínségre jut..." részlet. Nincs látványos gazdagságom, sem dőzsölésem. Nem is volt. Vagy ez az alapbiztonság már annak számít? vagy figyelmeztetés, hogy IGENIS élvezzem és gyönyörködjek ebben is?! Meglehet...Ne légy száddal elhamarkodott, és ne siessen szíved, hogy kimondd Isten színe előtt a szót, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön; ezért kevésbeszédű légy!A sok gondot álmok követik,Ha fogadtál valamit Istennek, ne késs azt megadni, mert nem tetszik neki a meg nem tartott, felelőtlen ígéret. Bármit fogadsz is, add meg! Sokkal jobb nem tenni fogadást, mintsem megfogadni valamit, és az ígéretet nem teljesíteni. Ne engedd, hogy szád bűnbe vigyen téged, és ne mondd Isten küldöttje előtt: »Nem gondoltam meg!«, hogy Isten beszéded miatt haragra ne gerjedjen, és meg ne hiúsítsa kezed minden munkáját. Mert ahol sok az álom, sok a hiúság is, és sok a szóbeszéd; te pedig féld az Istent!
és a sok szóbeszédben balgaság van.
Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, tiporják a törvényt, és felforgatják a jogot a tartományban, ne csodálkozz rajta, hiszen az egyik nagy ember fölött van egy másik nagy ember, és fölöttük vannak mások, akik még nagyobbak. Legfelül pedig a király parancsol az egész alatta levő országnak.
Aki pénzre éhes, nem telik be pénzzel, s aki szereti a gazdagságot, nem veszi annak hasznát; ez is csak hiúság! Ahol nagy a vagyon, sokan vannak, akik fogyasztják, és mi egyéb haszna van birtokosának, mint hogy a gazdagságot szemével nézheti!
Édes az álom a munkásnak,Van még egy keserves nyomorúság, amelyet a nap alatt láttam: a gazdagság, amelyet birtokosa a saját vesztére tartogat. Az ilyennek vagyona ugyanis nagy csapás folytán tönkremegy, és ha fia született, az végső ínségre jut. Amint mezítelenül jött ki anyja méhéből, úgy megy el innen, és semmit sem visz magával abból, amit fáradsággal szerzett. Már az is keserves nyomorúság, hogy amint jött, úgy is kell elmennie. Mit használ tehát neki, hogy szelet hajszolt? Hozzá még az, hogy élete minden napján sötétben költi el ételét, sok gondban, nyomorúságban és bánatban.
akár keveset eszik, akár sokat,
a gazdagot ellenben bősége
nem engedi nyugodtan aludni.
Azt találtam tehát helyesnek, hogy mindenki egyék, igyék, és élvezze az örömet fáradsága mellett, amellyel a nap alatt küszködik élete megszámlált napjain, amelyeket Isten neki adott, mivel ez jutott neki osztályrészül. Sőt, ha Isten bárkinek vagyont és kincset ad, és megengedi, hogy kivegye a részét belőle, élvezze és gyönyörűségét találja fáradsága gyümölcsében, ez Isten ajándéka. Nem gondol ugyanis az ilyen sokat élete napjaival, mert Isten a szívét a gyönyörökkel tölti el.
Hej, de sokaknak sikerül az örömködés a búbánat helyett! S igaz lehet. Hiszen EZ az én életem, AZ az ő élete... De hogyan lehetnék felhőtlen, ha ő borús? nem kell az együttérzés talán?! Habár felbukkan bennem ilyenkor az ejnye-bejnye: NEM BÍZOL TALÁN ISTEN GONDVISELÉSÉBEN?! És ez is jogos kérdés... Bíznom kell és pedig teljes szívemből. A főparancs is ezzel egybehangzóan szól:
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből,
teljes elmédből és minden erődből!
Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31)
