Ma reggel hozta az unokámat a vejem.
15:30-kor már vitte is Adél. Megsértetten.
Megsértettem...
Egymás hogylétéről beszéltünk -még aludt Sapi-, s talán 20 mondatot váltottunk. Sajnos megint előjött, hogy a "sült hús szelet" a leggyakoribb. RÉGEBBEN mondtam neki -aki főként zöldségeken és ha hús, akkor baromfihúsokon élt-, hogy ez a disznó-marhahúsos sűrű igény eléggé a fizetésétől elrugaszkodott igénye a vejemnek. A fizetéséből szinte egyedül élvezi az autót, a gyerek-gondok nem az ő gondjai, a pluszpénzért képtelen a kényelem-külcsíny-rongyrázásról lemondani. "Nem te tartod el?" - régi kérdésem kb most fölbuzgott nála... A házba beadott értékek sem kerültek a tulajdoni lapra... Erről most nem esett szó, de az engedékeny "leplet rá" hozzáállásával szembesül mindannyiszor úgy látszik..., ha velem beszél. Pedig ordas döféseket kapott már a vejemtől.
Minden megnyilvánulásom rosszul esik neki.
Hallgatnom és bólogatnom kell ezután, így lesz háborítatlan a békéje, ami mellett letette a voksát. (Ámbár lehet, hogy szőnyeg alá söprés mindez, de még nem láthatjuk a végét.)
Felületes időjárás-elemzés - talán még lehet a témánk... csak arra is vigyázzak!!!
"Gyerekmegőrző" leszek/vagyok számukra, oszt jónapot.
Milyen ellentmondó szisztémákkal találkozik az unokám?...
Ez is a jövő zenéje.
Földbe döngölt ez a mai délután. Sok az én bűnöm...😭
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése