Dermedés

Nagy csomag, eddig megmaradt "karanténos ütemezésű zsebpénz"...
Sokat hízott Labka. (Egy hónap alatt...!!!)
A tartása siralmas: behúzott nyak, púpos tarkó és csuklyásizom. Leszegett fej, hanyag, kidüllesztett has.
Mi a ludas? mozgáshiány? étvágygerjesztősre váltott vagy növelt adagú gyógyszer?
Q sok időm, erőm ment erre a látogatásra... is. De csak adtam a sz@rnak egy pofont. A látogatással nem lesz jobb neki és nekem sem.

Az osztályvez nővér megint nagyoskodott. éreztette, hogy a hűtőbe LEHET, hogy majd más is szeretne látogatáskor valamit betenni. kacagnom kell... alig találkoztam látogatóval a szűk 2 év alatt... a látogatási naplót átfutva láttam, hogy e három nap alatt kb 10-en voltak... a 350 lakónál. E hűtőben két lapos tányáron volt egy-egy marék szottyadt ebédmaradék. Kb 1/6-át foglalta el a mi cuccunk. Amit mai friss-fogyasztásra szántam, azt nem ette, ezért látszódott soknak. mert 2X is törtetett ebédelni..., nem akart lemaradni a virslis lencselevesről és diós-lekváros-cukros tésztáról. meg dinnye is volt.

A visszaúton is idiótán jöttem..., de nem volt erőm át meg átszállni. Jó időt vártam a majdnem-hazahozó buszra. Aztán bringa. Ruhák le, kézmosás, evés, ivás. Noszogatom magamat a zuhanyzásra - az szokott segíteni... De csak ülök és görgetem a lényegtelen sz@rságokat. 

Jelenleg nem látok reményt. Az életünk: ENNYI, "osztjónapot".
Ugyan, anyám rendez-e valamit a kedvenc unokájának? vagy nincs is mennyország. vagy anyám nem ott van. és a többiek?!................

Férfi kellett volna valahonnan. Egy jó társ. Meg szerencse. Egy fiatalon megözvegyültnek csak fiatalon egyedül maradt ismerősei vannak. Nők. Mely házas engedne be társasági életre egy egyedülállót?! A férjezett ismerőseimmel is -azzal a kevéssel- csak "férjnélküli" kapcsolattartás volt/van.

Az az első, kis nemadonisz örülhetett volna nekem és örült is..., amig el nem vitték a pénzforráshoz. Persze -ÉN, MARHA! Láthattam is volna előbb, hogy a gyerekeim nála semmik.
Hiába, nnna, nem volt rutinom..., megvezetett.
A többihez meg éppen úgy álltam hozzá, ahogy a következtetést levontam... 

Van ugyanis pótolhatatlan ember!!! Ma lennénk 42 éves házasok.
63 évesen még élhetne és már 22 éve nincs közöttünk.