Szilveszter délutánján felhívott a Húgom, hogy "ne érezzem magam egyedül"... De csak egy kis időre, mert jaj jaj, sül a kalács (ugye nekik mindig dolguk van), 10 perc múlva ki kell vennie.
Nagyon jó is volt ez, mert fölhúzott úgy, hogy szerencsére erre hivatkozva még időben, kedvesen el tudtam búcsúzni tőle.
Annyira futotta -ami érdekelt is-, hogy vázolja a nagy szünet utáni találkozásukat a férje lányáékkal. Nnna, aközben "jelentkezett" be Gyurka és jelent meg náluk hívás nélkül... Immár a kis családjával. A lilustündi repült felé..., hiszen JÓL ISMERIK EGYMÁST... Ez volt ám az első fagyott mosoly, aztán a cumi visszaadás... Merthogy a lilustündi egy áááááálomtünemény...
Ekkorra már bennem is megállt a verő, s igen örültem, hogy lezárhattuk a beszélgetést. Sajnos az következett volna, hogy rákérdezek: büdös-e még Gyurka szája, lába...
Felszínes társaság-verbuválás ez, hogy érezzék a rajongást. Lehet, hogy nem is fog kibújni a szög a zsákból... Kis dörgölőzéssel még sok előnyhöz juthat a fogadott család...
ÜBERCIKI: Húgom végtelen bűbáj-szivélyből karácsonyi üdvözlőlapokat küldött szerte-szét... - közpénzes munkahelyi postázással... Labka szoc.ügyintézői mit gondolhattak...?! Meg is mondom neki -mivel ő nem érzi ennek durva fonákságát-, hogy szokjon le erről. Legalábbis az irányunkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése