A múlt hét vasárnappal bezárólag sűrű volt. Szombatra/jövő heti hétfő-kedd-szerdára fizikálisan IS rendezett szeretnék lenni. (Arcfestő nap, Sapi-tábor)
Hagyom, hogy csordogáljanak a napjaim..., lazán alszom, tévézek, eszem, amikor tetszik. Kint 35 fokok, bent 22-24.
Hétfőn rövid telefon Adéllal: Sapi elkeveredett másik csoportba..., azokhoz, akik csobbantak ebéd után. Reggel a megállapodást felrúgva, a vejem mégsem vitte a kisfiát a táborba... Adél késett a munkából és kérnie kellett az engedélyt az egész heti késésre...
Tegnap -kedden- Mildivel trécseltünk a tónál kora reggel, cseréltünk kupont és mesekönyvet. Mindkettőnket feldobott ez a kis eszmecsere. Sparban találkoztam volt mtársam Sznerzsikével. Fiuk megnősült, rögtön utána a férje súlyos szívbajjal hetekig kórházban..., megváltozott életmódra váltva... A rettegések kissé meggyötörtté tették kolléganőmet... Mostmár ő sem fog röhörészni az életet szemlélgetve...
Mára 3 msn-hívás elé nézek😊 - Húgom, Lányom, Barátnőm.😰
Egyre nyilvánvalóbb, hogy "engedem el" a kötöttségeket. Minden területen. Már kezd nem is izgatni az elmaradt terv-teljesítés. Úúúúúúúúúúúristen, hogy nekem milyen bestokizott életem volt?!?!?!
De azért a porszívózás/feltörlés/kis függőleges lemosás utáni helyszín földobna!!!
És még a sok varrás-tervre nem is szabad gondolnom! Mert azok elmaradása miatt még azért bedühödök magamra... Meg a fotók rendszerezése, digitalizálása...😭 Pedig tudom, minden HIÁBAVALÓSÁG, minden elmúlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése