...
látogatásra megyek. Nem kockáztatok a tömegközlekedés menetrend változásaival. Kedden Szenteste, de már hétfőn nem dolgoznak.
Két hét óta kb minden napon valamivel készülök. Pár túlzásba vitt tervemet lefaragva tehát ezekkel málházom föl magamat:
- paplanhuzat, gumislepedő, kispárnahuzatok
- 2 kapucnis felső, 2 nadrág (edzős-ez nem kellett, pizsama, jégernek való)
- kesztyű, 3pár vastag zokni
- viaszosv terítő, kancsó, keverőkanál, pohár, 70 teafilter, 10 maggi levespor (nem kellett), cukor, citromsav
- nagykonzervek (májkrémek, pacalok, rakottkáp, parad-húsgomb,lencse és babfőz-kolb, löncshús...)
- gazdagsajtos sós süti (kb 2kg)
- édességek: kávés madártej (2 l-ből másoknak is), keksztekercs, meggyes-mákos bögrés kevert, szaloncukrok (+ ágak is, Adél hozott)
- 10 "alap" szendvics
- tejfölös töltött káp. (3 adag)
- sült hal (kiadósan fölfalhatná egyedül)
- 2X 1,5 l üdítő
- tabletmappa
Látogatás és gondolataim:
Nagyon rossz hangulatban találtam...
Nem várt a megállóban..., szürke, szeles, arcbavágó eső fogadott...
Ötször is letettem a csomagokat, megerőltetett szívem űzötten dobogott...
A földszinti aulában közömbös, kifejezéstelen és szomorú arcok, nyomorult testekben... Tömeg...
Nővért hívtam a lifthez, lejött értem a harmadikról...
Labkát kedélyes kurjantással szólította. A szobában láb és ürülékszag...
A fiam egész idő alatt hallgatott vagy azt kérdezgette, h miért szóltam az életébe... Feküdt vagy bambán nézett ki a fejéből... Bennem meg az zakatolt, hogy MIÉRT KELL ENNEK ÍGY LENNIE?!?!?, amikor mindnyájan a "régi" családi élet hangulatára sóvárgunk. Van annak, már tizenéve, lassan húsz, hogy szép volt...
Vízbe tettem a fenyőágakat, szaloncukor-fűzért a Tomis-flakon nyakába. Az ablakba raktam.
Leterítettem az asztalt a drapp, aprómintás viaszossal, az új tálcát rá. Banderasszal gyümölcsteát csináltunk csap-melegvízzel, szerintem jó lett.
Új szobatárssal bemutatkoztunk -négyen lettek- , végig vizslatott az ágyából.
Meggyes-mákos sütivel megkínáltam őket, szaloncukrott adtam, kellemes karácsonyt kívántam.
Banderas vallomását -"olyan, mintha anyukám lenne"- elhárítottam, hisz picit ismerjük egymást; Zsolti pusziját sem fogadtam - Isten őrizzen a szoros köteléktől. Lehet, hogy istentelenség ez tőlem, nem tudom - gyarló vagyok talán. Szeretnék krisztusi lenni, de csak tőlem telhetően.
- Egy párnán nem volt huzat, tele hajszállal, kosszal. Az újakat fölhúztam, legközelebbi alsókat RÁVARROM, hogy ne vehessék el!
- Gyapjú derékaljat is veszek, hogy a lepedőn se legyen harc - remélem megértik, hogy NEM MOSHATÓ!!! Plusz bízom benne, hogy nem érzi majd a hullákat... Sőt, lesz ambíciója kirázni a porokat, hámlott bőröket...
- A hűtőbe szánt cuccokat vissza kellett hozni, javításon van a gép. Saját ruha visszosztásról megtettem a reklamációt - kb rohadékra szidtak...
- Száraz kaja-kincsek mentek az ágyneműtartóba. Remélem a szabadnapjain kiegyensúlyozza a lelkét is...
- tablet-tokot visszautasította, de ott hagytam.
- 2 kapucnist (egyikbe nem varrtam a nevét, pótolni kell😱) és 2 nadrágot fogadott el. A bolyhos, vastagot a műszálasság miatt hevesen fikázta - pedig az "igazi" focisták is kb ilyenben edzenek télen, NW-ban ki is próbálom. (Ha össze tudom kaparni hozzá magamat...)
- csillogó díszeket haza hoztam - olyan nagyon disszonáns lett volna az ágakon😢
- az összes levesport is haza hoztam... ("nem kell instant szar")
Melléfogtam, hogy csak széldzsekiben mentem -de nem akartam a tonnás szatyrok mellett még én is izzadtan hömpölyögni.
A városba visszaérve vettem lucfenyőágas csokrot 300ft-ért.
A szürke, lehangoló, éles-szeles-esős időben átfagytam a kis időben, amint jöttem-mentem.
A helyi buszon ezer érzés nyomasztott...:
-E kormányzás elvette a reményt is. Hogyan is találhatna vissza az emberi méltósággal körbevett rehabilitációs-életmódra, ha az nem is létezik itt?!
-Még nyomorultabb sorsok tömkelege szaporodik az önkényuralomban itt a "szabadban"..., de ez őt nem vígasztalja..., pedig örülhetne nagyon a jelenleg lehetséges legjobbnak. És örülhetnék én is... Próbálom is, újra meg újra az eszemmel tudomásul venni...
-Valóban hamis törekvés A Boldogság. A pillanatok JÓ megélését kell megragadnunk! Kár, hogy ezt csak sok évtized után értettem meg. Talán van valami módszere, hogy ezt meg is értessem... Hogyan lehetne átadni úgy, hogy a csontjáig beépüljön?!
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
