Hullámvasút

Istennek legyen hála, 

hogy van drága barátnőm és 

messenger!

***

Fejfájásig ledöntenek a lejtmenetek...

Az éltető remények előrevisznek, aztán a lórúgások leterítenek...

• Unokám 1-2-szeri, 1-2 napi nálam töltött "téli szünetére", itt alvására készültem, rendben ment összeszokottságunk kellően megalapozta ezt az élményt... - a vejem nem engedi...😭😭 Nincs neki semmilyen emberi kapcsolata. A gyereket terheli kizárólagosan, kisajátítóan alibire. Márminthogy nincs is becsavarodva magába...
• Adél továbbra sem mond semmit kettőjükről, csak azt, h próbál lavírozni a béke kedvéért. Úgy látom, már igen lent van "kutyában". 😭😭
• Örömmel készítettem Labkának kajacsomagot: kacsatöp, kacsazsír, lekvár (Húgomtól), mazsolás túró - Tomi a kapualjban hajlongott széles mozdulatokkal (az ajtó üvegén keresztül, aztán élesben láttam). Kb körbeáldotta a bejáratot. Labka "pattanásos-pakolásos" homlokkal jött elő. Nagyon megijedtem, azt hittem az új hősugárzó miatt van... Jézus Krisztusos körmondattal köszönt és én rohadtmódon nem mondtam, hogy ámen. Ettől ment el majdnem gyilokig a találkozónk. Borzalom.
• R-t újra hívtam egy délutáni beszélgetésre, nála van 2 hétre az unokája - korcsolyázni mennek... Kb ő is mehet a ... levesbe.
• Volt "mécses"-es kolléganőm hívott egy másik kolléganőnk mhelyváltása miatt. Közben megtudtam, hogy a nyugdíja 20%-al magasabb lett, mint az enyém. 2 évvel később jött el a 40éves munkaviszonnyal. Ennyit "dobott" a rendezett bér... + van 1 gyereke, meg egy jólkereső, rendes férje. Én is maradhattam volna még, ha nincs ez a gabalyda körülöttünk. Lehet, hogy vissza is megyek, ha lesz rá igény! (A nyugdíjamat ugyan nem fogja föltornázni...) Soha nem felejtem azt a gagyiságot, amit eljövetelemkor ajándékozott. Megmutatta, hogy hol helyezkedem a besorolásában:

kerestem ide a fotót, de nem találom. Töröltem?😥
Utóirat 2 év múlva:
Íme az "ajándék":
.......és most megint nem találom...

• A virslis-jegyet csak jövőre válthatom be, bezárt az adott üzlet, súroltak 11 órakor már nagyon.
• 50%-os áresés volt a csarnokközeli turkiban. Hamar elfogyott a türelmem, reszketni is kezdtem. 
• 180 ft(!)-ért vettem egy pogácsát. 
• Siettem haza, pedig amíg járni tudok, most csavaroghattam volna egy kicsit még. Nem vesz be semmi. Tv-zést is beterveztem...

..........................
Három óra múlva: 

Mire kezdtem átállni a "találkozások nélküliségre" - Adél írt, hogy holnap jönnének... Hát, persze!!! Örülök. Csak valahogy a keserűséget ki kellene most meg söpreni... Valahogy. 

A tarkóm is fájni kezdett. Így legalább rá tudom venni magam az ágybavonulásra.