Semmi ünnepi nem volt a mai napomban.
Mildi hívását vártam -egy darabig-, hogy induljunk gyalogolni. Én barom kezdeményeztem egy reggeli tel.üdvözletemben. Nem lett hozzá semmi motivációm és jobb is, hogy elfeledkezett vagy közbejött neki valami...
Így legalább -a ténfergéseimben- jó mélyen elgondolkodtam megint a semmitérő szerencsétlenségemen...
Olvashattam VOLNA könyvet - szép választékom van a könyvtárból.
Eltakaríthattam VOLNA egy kis port.
Fiókokat, varrósdobozt szelektálhattam, rendezhettem... VOLNA.
Visszanézhettem VOLNA az engem érdeklő közéleti tv-műsorokat.
Ablakokat pucolhattam VOLNA.
Legalább 2 felsőt megvarrhattam VOLNA.
Bevállalhattam VOLNA, hogy Adél mégiscsak elhozza Sapit locsolkodni.
A szgépen jókora halmokban, mappákban lévő fotókat osztályozhattam VOLNA.
A papíralapú fotókat digitalizálhattam VOLNA.
Ezzel szemben akasztófa-játékot játszottam párat, ettem, cigiztem, agyaltam azon, hogy mi(k) volt(ak) az(ok) a nagy elb...tolás(ok), amivel idáig jutottam. Ja, és bóbiskoltam is 2x-3x a nap folyamán.
Most meg már kezd alkonyodni.
Legalább azt a sok, előszedett, de mára már össze-visszakuszálódott iskolaelőkészítős A/4-es lapokat -ha nem is válogatom újra...-, legalább a frissen szerzett banános dobozba elrakhatnám így ömlesztve, ahogy egymásra rakosgattam..., hogy ne is lássam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése