Valami kis homokszemcse előkeveredett ma is a gépezetben ahhoz, hogy megérezzem -immáron fene tudja hanyadszorra-, hogy SEMMI ÉRTELME!!! ennek a küszködésnek (küzdködésnek?) ...
Félelmetes a (1)hisztéria és félelmetes az (2)unatkozástól nyühögés is.
1. .....
Áhhh, le se írom! Hosszú.
Istennek legyen hála, hogy a gyerekeimbe vetett hittel tudtam végigcsinálni, s nem láttam előbb, hogy hiábavalóság!
Istennek legyen hála, hogy van ágyam, csendem, vizem, kis "ablakaim" a világra!
Jelenleg az lesz a legjobb, ha ledőlök a fészkemre. Mennyire igaz tud lenni...?!, hogy most SEMMI és SENKI nem érdekel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
***************
Amúgy CSODÁLATOS volt a 6 nap Sapival!!!!!!!!!!! DRÁGA CSILLAGOM!
****************
Egy napfényes, felhőtlen, belvárosi szuper játszóhelyen markolt szívembe a bánat... Labkát láttam pár lépésnyit, pár lépésnyire tőlem... Mendegélt a csimutája után...😭
"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy fénykép, a rádióban felcsendül egy dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul."
***********************************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése