Csodák csodájára: fázom. Nincs is kedvem kimozdulni... Pedig 10 ezer lépést is kellene minden nap tenni..., meg ma még dohányt is kell vásárolnom. Most 8:32 és mááár húz az ágy... Az éjszakám ismét egyalá volt.
Rövidtávú terveim (hátha így kidomborodik bennem jobban):
- jó meleg kuckómban (ágyamban) full regenerálódás a nap többi részére
- tervezett, de átaludt tv-fórumok pótlása (vagy megnyugtató alvás közben)
- almakompót
- nagyasztalomról normálisan szortírozott rendrakás
- szabad levegő + járás
Kedd:
- tegnap csak az asztal valósult meg (felületesen)
- elkezdtem hallgatni (folytatni) BLRenátó Kontemplatívjait az új helyre töltöttjeiből
- Éjszaka 2 rémálmom volt (most már "címkézni" fogom..., hátha elriasztom ezeket) Az utóbbi időben 2-3 rémálom/éj gyötör rendszeresen... De annyira, hogy fel kell kelnem, hogy elmúljon a rémületem. Ha tudatosan nem jegyzem meg a tartalmat, akkor nem emlékszem rá. Nagyon nem akarnám rögzíteni... A mai egyik: borongós alkonyban, romos városrészben a családdal "összeverődve", csakúgy voltunk. Jött egy idegen autós, h Olaszországba megy, ki társulna hozzá? Adélt odalökdöstem, szót fogadott, beült, elmentek. Utána szörnyű pánikba estem, h nincs váltóruhája, szállása, tisztálkodási lehetősége... Önmarcangolásom már-már az őrületbe vitt - erre ébredtem. Örülök, h mindnyájunknak van fedél, étel, ital, ruha, tisztálkodás. Tegnapi rémálmom: óvodásokkal mentem a város szélére, valamit kerestünk, de durván ránk esteledett. A szülők kétségbeesve, bosszút forralva indultak a keresésükre... Én pedig nem találtam a visszautat..., eltévedtünk... Borzasztóan éreztem magam - erre ébredtem föl. Tegnapelőtti rémálmomban szintén ovisokkal utaztunk egy zsúfolt vonaton, a peronon. Kinyitottam az ajtót, hogy megnézzem merre/hol vagyunk. Közvetlenül a lábam előtt írdatlan mélység (legalább 50 emeletnyi)..., a vonat pedig száguldott. A gyerekek kezdtek odatolongani hozzám érdeklődéssel... Tehetetlennek éreztem magamat: se becsukni nem tudtam az ajtót, se megállítani nem tudtam a gyerekeket. Erre ébredtem föl...
- reggelre kilyukadt a vízcsap, 6-8 kis szökőkútból spriccelt az egyik kanyarnál (ez már valóság)
- sült hekk, kelkáp-főzelék
Szerda:
- 2,5 óra fagyos külvilág... Drága Istenem! köszönöm a meleg lakást, a csöndet, a 00-t, s hogy még el tudtam ezt a pár kis ügyet intézni!
- turkiban cipőt venni... asszem már nem kísérletezek. Remélem, h Tominak megveszik az Adidast, s akkor nyugodtabban válogatok az ÚJ cipők web-oldalain (amit helyben az üzletükben is meg tudok venni); kesztyűt Sapinak..., mert ismét elhagyott egy párat -> 2pár kicsit vettem + nem találtam 3db-nak a párját, ott kellett hagynom. Szakadt a víz rólam.
- Betekertem a szerelvényboltig. 5560 FT. EZ A TÍPUS-MEGNEVEZÉS
- Visszatekertem a kispostáig. Befizettem 2 csekket utoljára. A továbbiakban ezeket is csoportos beszedési szlára teszem hamarosan. (Ügyintézés OTP-ben)
- Nem számoltam, de a zebrás le-fölugrások űberelték a megtett kilóméterek számát. Bizonytalan a bokám és a térdem is, a csípőizületem pedig felszisszent..., ő is kezd megnyekkenni. A homlokpánttal nem bajlódtam..., kb lesz is bajom a fejemmel. (Vagy nem) Kesztyűvel sem... Át is fagyott. Bringazárás, táskák rakosgatása... Már-már nagy feladat.
- Jó teát innék...! Olvasgatnék, tévéznék, nyugira vágyom.
- Az éjjel nem volt rémálom.
- váratlanul/felkészületlenül ért, h Sapival lehetek. Úgy értettem, hogy csak lazítson..., amig Adél cégfotózáson lesz... Balul sült el az esténk.
Csütörtök:
- rezignált voltam egész nap. Estére ebbe fáradtam bele...
- Számlákat (január) rendeztem, utaltam L-nak, egyenleget készítettem
- cipőt keresgéltem hosszan, neten, széles-magas lábfejhez L.-nak...
- Vidáman értek haza, jegesmedvéket festettek. 1 db diafilmet olvastam neki...
Péntek:
- Megint nem indultam reggel boltba. Iszonyodom a hidegtől. Reggelit pillanatok alatt tudok készíteni.
- A bőség zavarában semmihez se kezdek neki. Pedig most a JÓk közül választhatnék. MI A TÚRÓ VAN VELEM?! Készítek egy forró teát...
- Ma ismét azzal telt a délelőttöm, hogy ffi cipős oldalakat kerestem, találtam... Meghánytam-vetettem rengeteg kérdést/választ!!! Megfogalmazódott, hogy Labkának magas a lábfeje (RÜSZT) és széles is (kaptafa). Ennek megfelelően kell kerek orrú cipőt vadászni. innen tudtam meg
- A régóta látott, nagy, használt cipők boltja most vágott a fejembe... MIÉRT NEM JÁRTAM ÉN OTT MÉG SOHASEM?! :O NEM ÉRTEM...!
szombat, vasárnap:
- rémálom vasárnap 4:00 körül: homokdűnék közt bolyongás Barátommal(férjemmel) és unokámmal. Buszhoz igyekezvén Sapit egy hosszabb, de egyszerű úton elindítottuk, mi pedig egy rövidebb, de bozótos rengetegben akartunk ugyanoda -valami emberektől hemzsegő, büfés buszmegállóba- jutni. Eltájolódtunk, mint tegnap én a térképen, Finnországot keresve. nem jött össze a találkozó, kétségbeesve vádoltam magam, h miattam "veszett el" Sapi. Erre ébredtem.
- a cipőbolt megszünt. de egy angol rongyászba benéztem, hatalmas bakancsot találtam (4 ezer ft)
újonan 52 ezer, kedvezménnyel 36 400
- hiába itt laknak..., még kevesebb időre kapom meg az unokámat. Az itt töltött idő kell az anyjának.
- A közös étkezésekkor fojtottnak érzem magamat. A modoros, magaslovas kisugárzástól köhögés fojtogat. A mai nappal elkezdem szüneteltetni...
- ismét "magas" az érdeklődési ingerküszöb..., én nagyon kevés vagyok... Az alapok helyett magasabb célok vannak, amelyek segítséggel vagy anyai helyettesítéssel megvalósulnak. nehogy kudarc érje a kicsikét... és nehogy rutint szerezzen "dedós" dolgokban... NAGYON NEHEZEN élem ezt meg. 😓 Megtanult lefikázási hozzáállás. Hogy örülne más nekem...?!
- olvasni, tévézni és beszélgetni fogok messengeren a barátnőmmel (habár ott is érzem a leereszkedést) (kellett nekem "leegyszerűsödnöm", hogy ne szorongjanak körülöttem...?!)
