Felismerés? vagy a sötétség kísértése...

A Húgomék néhány napja értek haza egy naaagycsaládi, tengerparti nyaralásból. Nem a mi vonalunk szokott persze velük menni/lenni, a pénztáros határoz meg mindent - a férje.
Reggel átnézegetve a FB-posztokat, a szerencsétlenül járó embertömegek sorsát olvasva úszott a felszínre az alábbi kakukktojás. Nem is tudja mi történik körülötte. Ami borzalom a fülébe kerül, annak ki kell mennie gyorsan a másik fülén. Erre kellett specializálódnia... Nevetgélni, "pozitívnak lenni", nem kérdezni, bólogatni, vidámkodni. Cserébe minden luxust élvezhet. És igaza is lehet!!! Imádkozom a lelki üdvéért, hiszen nagy nyomorból emelkedett idág... Az idén még bizti, h "kirándulnak" 1-2 hetet, a jan-februári sielés után.

PestiIbi és tönkretett devizás sorstársai... és a többi nyomorult van a lamentálásaim mérlegének egyik serpenyőjében... Magunkat is beleértve...

A másik serpenyőben pedig a sógorom és a hozzá hasonlók. "Élvezni akarom az életet most, ezt nem vehetik el tőlem."

"... megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti őt, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni." (Lk 12, 46-48)    Itt olvasható

Sokan vannak persze, akik "életrevalóak". Megragadták a felemelkedés lehetőségeit. Bebiztosították generációkra előre a családi stabilitást. Ugyan ki kéri már számon a rendszerváltás, a privatizáció körüli kimarkolásokat?! Meg az utánuk tett kimarkolásokat. Senki. A haszonélvezők unokái élnek, mint Marci Hevesen. Válogathatnak a lehetőségekben. A lecsúszottak pedig nézhetik, hogy föl tudja-e küzdeni magát az unokája a jobb emberi sorsra...

Emiatt is SOKSZOR kétségbe vonom a 40 évi munkálkodásom mozgatóját... Fontos-e a humánum? az együttérzés? a szolidaritás? vagy fontosabb az anyagi lehetőségek megragadása?
Mert ugyan miért lenne szebb a szürke napok morzsolgatása, mint a színes események megélése?! 
Hááát, így állok most...
Nyakig a mérhetetlen csalódásban.