Szabadság ez?

Szöttyögött az eső és nem mentünk gyalogolni. 
Megöntöztem a muskátlikat. Rendben vannak.
A torkom fáj, pedig bugyolkázom tegnap du óta. Kívánom a jó teát és persze a molyolások után délre "elfáradtam"...

Reggel hosszan beszélgettünk mess-en gyerzsivel. Éjszakás volt, s jól bírja a gyűrődést.Hasonló a nydíjunk + 2,5X-es a keresete. Rátekintett hát végre őrá is az Ég.

Filmterápiát próbálok a híradók, beszélgetős műsorokat mellőzve most. Teázva...

Hétköznapi varázslat
*
A múlt angyala
*
Bárcsak
*
Pollyanna
*

Labka leírta a mai álmát:
Volt egy álmom du. Elég rosszul ébredtem utána, meg az álom is kegyetlen volt.
Volt egy nagy régi ház, csak földszintes, két szárnyas kB 200 m hosszú. A jobb szárnyban mi voltunk, te, A., meg én. A földre szivacsokat raktunk, rá plédeket,, mindenféle menekültek hajléktalan ak, betegnek, több száz ak. Te főztél rájuk, mivel a égén volt egy konyha is. EGYÜTT éltünk velük, ott voltak a mi ágyaink is, szivacsok plédekkel.

Aztán átmentem a másik szárnyba, ott idősek voltak és Klári néni volt a tulaj.
Gond lépett fel, földrengés, ami csak ezt a szárnyat érintette. A megrepedt falak nyiladoztak, a tető is ingott erősen. Kiáltottam, hogy hagyják el a szárnyat, mert az Isten rájuk omlassza, de nem hallgattak rám.

Én láttam, ezek megőrültek, úgyhogy visszanyargaltam a mi szárnyunkra.
Addigra eltűnt az ágyam, meg a tiéd, A.-é, meg ti is szó nélkül otthagyták.

Ott hagytatok. Egy szivacságyon ott volt ez az ócska barna pléd.
Ott álltam némán, elkeseredetten és felfelé néztem az Istenre, miért?
Miért árultatok el?


Én ezt nem tudom hogy fogom kibírni még az életem végéig... 
A szívem szakad meg érte, alig kapok levegőt, úgy sóvárgok utána, utánuk...
Közben vissza-visszaemlékezem az utolsó együttlakott éveink pokoli helyzeteire... Hááát, az is kibírhatatlan...😭😭😭😭😭