Reggelre jól lehült a levegő. Tegnap már kezdtem megijedni, hogy itt a kánikula és semmit nem valósítottam meg a nyár előttre tervezettekből... Falrahányt borsó eddig minden figyelmeztetés. Vagyis:
Ma megvilágosodtam egy apróságban. A 10 évvel ezelőtti, Labka GRAFFITI-lemosóját mégsem dobom ki és még haszna is lehet!!!
Úgy is lett: A konyhaajtó fölötti maszatos-festékes üveget áttöröltem-dörzsöltem egy átitatott ruhával éssssssssssss szép lett! Ez lendületet adhatott volna továbbiakra..., de nem...
Főztem, ettem, elpakoltam. Megsütöttem a harmincvalahanyadik kenyeret. Olyan ropogós lett a héja, hogy nem tudom átharapni. Ennek sem. Vagyis megint egy kényszerkenyér.
A sütőpapír is belesült, igyekszem rögzíteni magamban, hogy NEM VÍZZEL, hanem zsírral kell megkenni. És nem szabad sokszor vizezni, mert szikla lesz a héja. A belseje pedig sületlen? vagy mitől olyan az állaga, mint a szalonna...?!
Legalább lesz mit "aprítanom" a holnapra maradt bőséges cspöri szaftjába.😅
A tegnap sütött linzer viszont nem tud raktáron maradni aranytartaléknak... 😕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése