Jó érzéssel fogom leadni a megrendeléseinket.
A Húgom sürgetett a szlaszám megadásra, hiszen késve van...! Ez már őszinte figyelem!!!
Sokórás kalkulációimban nem tudtam kifundálni, hogy mely pénz-érkezési időpontok lennének ideálisak Labka számára. Sokismeretlenes a pénz útja/érkezése, úgyhogy a legjobb lenne, ha a tartalékképzést újra szem előtt tartaná.
Itt egy kis szívenszúrást kaptam..., de kibírtam, hogy nem szóltam vissza...😟😢
Persze kacarászás közben...😢 -> "Az egy dolog, hogy innivalót (100ft-os 2 literes...) vásárol! Én is csapvizet iszom..., meg a férjem is." És nem szakadt rá a pergolájuk teteje...
Nem, nem, nem írom le, hogy mennyi luxussal vannak elhalmozva a gyerekeik... Dehát ők azt megérdemlik... Vannak értékes és értéktelen emberek...
Jaaaaaaaaaaaaaj, de megsemmisítő ezt érezni...😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭
Ki is szállt belőlem minden erő...
Próbálom lenyomni az édes kisgyermek-fiamról föltoluló emlékeket... Azokat a nyitott, önzetlen odafordulásokat, amikkel az unokatestvérei iránt volt... Az apja halála előtti napokat, s hogy AZON A NAPON éppen nem volt otthon, mert a Húgom már nagyon "kivolt", valakinek menni kellett kisegíteni az elveszett napjaiban. De előttem van, amikor az Anyáknapi szereplésen a leg-leg volt, amikor elmélyülten barkácsolt a csóró, falusi udvaron, amikor a német cserediákkal gördülékenyen ment minden, amikor szívtipró macsó volt a ballagási ruhájában... Megelevenedik a szófogadó kiskamasz, a térdcsapkodó röhögést kiváltó humora, a kifinomult szókincse, az árnyalt érzelmei... A filmek, sportok, történelmi események tudója... Amikor megpuszilta a kenyeret...
És most kettészedi az olcsó kapadohánnyal töltött szivarkát, hogy két cigit tudjon csinálni belőle... Meg igyon csapvizet...
Ezt a mintát barkácsoltam neki, hogy hasonlóan próbálja a kereteit tartani...
Azt írta vissza, hogy ő ezt nem tudja csinálni...
Keserűen röhögtem magamon: a végösszeg nekem sem fért bele az 1000ft/napba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése