Rugózás

Már megint azon rugózom, hogy hogyan motiváljam magamat a cselekvésre...

Dolgozó éveim végén előre örültem a nyugdíjas éveimnek.
Lesz időm: rendet tartani, pormentes lakásban a hobbijaimnak hódolni, minden nap valamiért buszra szállni ebben a szép városban, filmeket nézni heverészve, meleg családi-baráti összejöveteleket tartani, tudatosan karbantartani a testemet-lelkemet...
Minden itt lebeg előttem és az idő telik. Böngészéssel, halogatással, agyalással.

Pedig amin nem tudok változtatni, azon időpocsékolás  rugózni..., eljön az ideje annak is, ha úgy van megírva...

Amit pedig megtehet(né)ek, ahhoz minden adott, csak az ambícióm nem... Vizualizálni fogom az eredményt, hátha sikerül elindulni érte...! Akkor tudok ÚJ dolgokba kezdeni.
Talán túlságosan visszavonultam. Ez biztonságos - eddig rendben is lenne, DE megsuhintott az "élő halott"-érzés... nnna, AZTMÁ'NE!!!!!!!!!!!!
........................
El tudtam indulni a turkikba.
Munkálkodásom közepette kimutatta foga fehérjét a gonosz... Emlékeztetett, hogy miért is nem járok emberek közé... Amint egy laza boldoggal beszélek, azonnal kimegy belőlem az erő. Biztos vagyok benne, hogy nem azt szeretném, hogy zúduljon rá is a baj vagy veszítse el a boldogságát. Hátba szúrásnak érzem a mi tragédiánkat és csak az zakatol bennem, hogy Isten nem szeret. Hogy büntet. Tudom, a jobb lelkipásztorok elmagyarázzák, hogy ez rossz istenkép... Erősebben kéne hinnem a Gondviselőben... Újra meg újra. Vajon, aki nekimegy a falnak sokadszorra, az egyszercsak nemde változtat ezen?!

Az első városi főnöknőm keveredett mellém. (Láttam a nyitást váró tömegben, de nem kerestem bent.) Jó színű, jó fazon dzsekit talált és pár szót váltottunk. Dolgozik nyárig egy volt beosztottja főnöksége alatt..., mert ugye aztán strand, nyaralás, stb. (Nemtom, a volt kolléganőm emlékszik-e még arra, hogy őt hogy megküldözgette egészen a felmondásig...?! Nem értem én ezt.) Mindig is szaladt vele a szekér. 
Tehetős, helyes, egészséges férj..., pénzzel kiegyenesítették ami csorbult. Közös vonásuk ezeknek a boldogoknak, hogy ordít róluk a felsőbbrendűségi érzés...
Ott is kellett hagynom csapot-papot, a másik turkiban vettem egy nagyméretű, csíkos törülközőt kedvező áron.  
Aztán a kárszakértő módosított időpontja miatt is - haza kullogtam.
Sikerült a kenyérvételt kihagyni, de ráadásul még arra is ácsingózom.
Ezek az írások időrablóak... Viszont talán kivezetnek a keserűségből...
..........................
Délutánra éhségemben lekváros puff-rizseket ettem... - ha megint eldugulok?!?!
Az ízetlen almák sem segítettek...
Este nyolckor világlott fel bennem, hogy sütök tortillákat (kenyérlepény) rizslisztből vagy kukoricalisztből...
Meglepetésemre rátaláltam a teljes kiőrlésű zablisztre, amit a keresztlányom zsemle receptjéhez vettem hónapokkal ezelőtt. (És azóta sem készítettem el.) 
Villámgyorsan csináltam 8 lapocskát és örömömre ízlett, nagyon elégedett voltam, hagyományt teremtek belőle!!! Elvégre mégsem finom búzaliszt!!!

Receptje:

30 dkg teljes kiőrlésű zabliszt

1,2 dl langyos víz

4 ek olaj

8 gombócra osztottam,

köralakúra nyújtottam azokat,

forró palacsintasütőben sütöttem.

Kívánta a serpenyő az olajjal kenést...

Mire az első megsült, kinyújtottam a másodikat, s így tovább.

Az edényt vízlágyítós vízzel kellett áztatni a végén, 

mert sajnos így is imitt-amott leégett...

Változatos ízesítéssel ehető, elsőre én sajtkrémesen ettem. Nyammm!!!

...........................

Felhívtam Labkát. 

Kicsit beszéltünk (inkább csak én), és a bánat mellett picit megnyugodtam.

Figyelmeztetett, hogy hamarosan vízilabda meccs kezdődik, azt nézni szeretné.

Ennek megörültem - lesz tehát pár jó félórája... Legyen sok és egyre több, világosodjon meg a gondolkodása - Isten nagyobb dicsőségére!

........................

*

Mindenható Isten, könyörülj meg rajtam,
mert én ezt már nem bírom tovább...
Erőimnek végére jutottam,
összeroskadok a terhek alatt,
és ha most föladom,
hiába volt minden
áldozathozatal, erőfeszítés és kínszenvedés,
és mindennek vége...
Istenem, cseppenként betelt a pohár,
cseppenként elvérzett maradék erőm,
teljesen kiüresedve
kimerülve és összeroskadva
kiáltok tehozzád:
Hallgasd meg, Istenem, segélykiáltásom,
egyedül csak te tudsz segíteni rajtam!
Ragadj ki engem ebből a mélypontból,
töltsd belém, Úristen, hatalmas erődet,
hogy képes legyek helytállni tovább,
hogy képes legyek bízni ügyem igazában,
hogy képes legyek ellenállni a kísértéseknek,
s hűséges maradjak szent akaratodhoz,
hogy képes legyek tűrni szenvedéseimet,
a rosszat mindig jóval viszonozni,
hogy mindvégig kitartsak a szeretetben,
és hogy új erővel, újult lendülettel
vessem be magamat
a te ügyed mellett. 

Ámen.

*