2017. szeptember 18., hétfő

Sodródás


Bő egy óra kellett ahhoz, hogy visszataláljak magamhoz.
A cím hamar meglett, a képkeresés is. Az elém kerülő blogok olvasgatása közben alább hagyott a tehetetlenség érzése. Megkönnyebbültem, hogy látom: voltak/vannak még rajtam kívül mások is, akik így éreznek.

Reggel átaludtam az öt ébresztőjelzést (- 1 óra!)...
Csak a legfontosabbakra koncentráltam, hogy időben odaérjek a kis unokámhoz.

Adél ma reggel szólt, h 14 helyett 15-kor ér haza. Ezt tudta előbb is, mégsem gyakorolja a máskor hangoztatott "kereken megmondani"-elvet. Dehogy álltam elő az indokaimmal - számára azok nudli/semmik. Láthatta a megnyúlt képemen, mert végülis a továbbképzéséről eljött, így időben haza ért. Persze hidegen, sértődötten, lekezelően. (Nem ült le kis megbeszélésre, csak elváró, magas orral hallgatta a kezdeményezett beszámolómat. Barátságtalan, "főnökös" tudomásulvétel volt minden porcikájában. ) Meddig tartana 3-4 mondatot írnia számomra? Van, amikor nem is reagál. Azt meg ritkán kérdezi: veled mi van? Nem akar bonyodalmakról tudni... Nagy az ő bonyodalma is... Reggel még a délutáni orvosi kontroll kapcsán mondta: a nagy, zöld váladékok miatt nem megy oviba Unokám. Táppénzre jössz? Nem. Hanem? (Nem ajánlkoztam, mert nem férne a határaim közé.) Vállat vont. Vejem? Vállat vont. Ekkor már a lecke föl lett adva... Beteg gyereknek most még legjobb lenne a szülővel. Nászasszony (továbbá: NA) is lehúzott sok évtizedet nehéz munkában, hülye férjjel, 2 gyerekkel, egyéb kihasználással..., őt kérik meg egész hétre? Nekem intézni kell a selejtezést/felújítást!!!

Unokámmal: kis huzakodások ezzel-azzal, öltözés, kaják, szőlőmagvalás, boldog rákoncentrálás, Kisvakond, sapka, torok-kendő, ivás, pisilésre bíztatás, népdalok, dobolás, vonulás, fogmosás, foci, bolt, áruszállítás, futóbringázás leállítás, hosszadalmas du-i elalvás.

D.e.telefon: 2.sz. villszerelő továbbpasszol, várom a kollégája számát - most már igazán tudni szeretnék más összegekről is! Csak a festő el ne ússzon!

Lalus nem jelentkezett szerencsére. Ő már végképp nem fért volna a képbe!

16 órára: farkasétvágyam lecsillapítása futtában, Labkának csirkés tarhonya mégis hidegen, 10 pár zokni + végtelen bánat. 
Debreceni utcai rendelő előtti padon Labkával azonnali nézeteltérés.😭 Véletlen(?) a Spárban járt, közelben lakó földinkkel beszélgetés... Pár pillanatra a régi, drága, kedves, édes kisfiam volt. Nekem ez nagyon nehéz.😴

A lakás-ügyre csak holnap tudok megint figyelni. Bárcsak menne varázsütésre!!!

Végül EZ JUTOTT ESZEMBE 😊 <------katt a nagybetűkre és megnyílik alatta a link! 😏

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése